Brandon Thomas: Charlie nénje című művére érkeztünk. Én még nem igazán tudtam, hogy milyen is lesz, de egy táncos-zenés műsorra számítottam. Már az első pillanatokban megtetszett a darab. Teljesen mást éreztem, mintha a tévében néztem volna meg. Ott voltak tőlem pár méterre a szereplők és szórakoztattak. Rengeteget nevettünk, mivel a színészek egytől-egyig fergeteges alakítást nyújtottak. Olyan volt, mintha ott előttem játszott volna egy zenekar, ahányszor a színészek dalra fakadtak. Ahhoz képest, hogy az utca zaja hangos volt, nem kellett attól félni, hogy nem fogjuk hallani az előadást, ugyanis az akkusztika is remek volt. Amikor az első felvonás véget ért, azt hittem már nem tudok majd nevetni a következő felvonáson, de tévedtem.

A szünetben a büfében kígyózott a sor. Mi is kértünk üdítőt. Miután megvettük, visszaültünk a helyünkre, és vártuk, hogy miről fog szólni a második felvonás. A második felvonás, ha lehetséges, még viccesebb volt, mint az első. A közönség minden egyes részt tapssal jutalmazott, az én tenyerem is teljesen kivörösödött. A hasam már fájt a nevetéstől, de a darab még nem ért véget, és tartogatott számunkra pár meglepetést. Az egyik hatalmas meglepetés az volt, amikor egy szereplő lejött a színpadról, és a közönség között énekelte végig a dalát. A műsor végén a közönség állva tapsolt.

A hazafelé úton teljes hangzavar volt a kocsiban. Mindenki a darabról és a vicces fordulatokról beszélt. Nagyon jó este volt. Amikor időnk engedi, megpróbálunk több színdarabra is elmenni.

Egyed Zsófia (12.b)
Mindszenty József Általános Iskola, Gimnázium és Kollégium