Egy nap történt aztán, hogy Isten nagyon megelégelte az ember panaszkodását, ezért elhívta magához. A férfi nagyon megörült a hírnek, és lelkesen felkereste Istent a lakásán. Amint megérkezett, dicsérte a lakás szépségét és kényelmét. Azt meg kell hagyni, hogy mutatós lakás volt. Mini bár, medence, szökőkút. Minden volt ott. Érkezése után Isten megkínálta itallal, ahogy az illendő, és elkezdett vele beszélgetni a panaszairól. A férfi szépen el is kezdte a mondókáját, a nyafogását. Isten meghallgatta és elgondolkozott. Pár perc múlva előállt egy gondolattal, miszerint miért nem választ egy másik életkeresztet. A férfinak tetszett az ötlet, beleegyezett. Isten fogta a férfit, és kivezette a lakásból, ahol egy nagy terepjáró várta. A fullextrás Hummer h2-esbe csak úgy röppent be a boldogságtól a férfi. Hátul a csomagtartóba még keresztbe is befért a keresztje. Mindig is ilyen autóra vágyott. Az ő kis Suzukijába még hosszába se tudta berakni azt a béna keresztet. Egyszer majdnem nekiesett láncfűrésszel, a barátai alig tudták leállítani. De ez a körülmény sem lényeges annyira, sokkal inkább az, hogy hova mentek. Szegény férfi nem tudta, mert Isten security emberei bekötötték a szemét, sőt még zsákot is húztak a fejére, mondván óvintézkedés. Körülbelül másfél óra kocsikázás után megérkeztek egy helyre, ahol kiszállították az imádott Hummerből, de a zsákot nem vették le a fejéről mindaddig, amíg nem bekísérték egy terembe. „Bocs a zsák miatt. De kárpótlásul behoztam a kereszted” – mondta a legnagyobb fekete security. Ezután Istent pillantotta meg ismét, és hirtelen ki tudja, milyen indíttatásból azt mondta, hogy jó kis kocsikázás volt, de gyalog is lejöhettünk volna a garázsodba. Ezek hallatán Isten a homlokára csapott, és rosszallóan nézett a nagydarab feketére, aki lesütötte a szemét. „Mindegy! Nem számít!” –mondta Isten, és a garázs bal sarkához hívta a férfit a keresztjével együtt, és ezt mondta: „Menj be ezen az ajtón (mert ugye ott volt egy ajtó), és válassz kedvedre való keresztet, és tedd le a helyére a tiedét.” A férfi bólogatott, hogy megértette, és közben izgatottan nyitott be az ajtón. Hirtelen egy óriási pláza tárult elé, ahol minden a keresztekről szólt. Örömében eldobta az övét, és elkezdett szaladni egyből a „drága szép keresztek”-tábla felé. Ott meg is találta álmai keresztjét! Nem túl nagy, nem túl kicsi, szép, aranyból volt. Megfogta, hogy megemelje és felpróbálja a vállára, de el se bírta. A tömény arany annyira nehéz volt, hogy egyszerűen nem tudta megemelni. Szomorkásan távozott az üzletből, amikor hirtelen meglátott egy táblát, amin az állt, hogy „könnyű kis keresztek”. Ismét elkezdett rohanni. Amikor odaért, és bement a boltba, szomorúan látta, hogy ezek nagyon kicsik, és nem lennének elég jók az ő vállára. Ezeket már kinőtte. Az ő mérete L-es, ezek pedig S-esek voltak. Sajnálta is nagyon… De nem szabad csüggedni, mondogatta magában, és azon gondolkozott, hogy a fenébe kerül egy pláza Isten garázsába. Ezek után észrevett egy boltot, ahol minden méretben voltak keresztek. Be is ment oda. Nézelődött, próbálgatott egyet-kettőt, de az egyik túl szúrós volt, a másik túl nehéz, a harmadik túl széles. Szomorúan, megtörve távozott a boltból, szinte már azon járt az esze, hogy bevállalja a szúrósat, amikor a folyosó közepén megpillantott egy keresztet. Odasietett, és megnézte közelebbről. Pont passzolt a vállára, nem bökött, nem volt túl nehéz. Az járt az eszében, hogy ki volt képes eldobni egy ilyen jó keresztet. „Nem számít! Most már az enyém!” – mondogatta. Visszament az ajtón keresztül Istenhez, aki – amikor meglátta – egy kis csalafinta mosolyt próbált leplezni. A security-kra nézett, akik éppen pénzt adta át a vigyorgó fekete csávónak, mintha fogadtak volna. A férfi nem nagyon értette a helyzetet. Isten látta ezt, ezért odament hozzá, és a következőt mondta: „Bizony mondom neked, ami elvész, nem vész el örökre!” A férfi még mindig nem értette, ezért Isten újra belekezdett: „Bizony mondom neked, te kis buta férfi, hát nem látod az igaz valót? Ez a kereszt ugyanaz, ami eddig is a tied volt!” A férfinek leesett az álla! Megnézte és tényleg… Ott volt rajta a láncfűrész nyoma, a kávéfolt, amit még tegnapelőtt öntött rá.

A férfi mosolygott, és hazafele menet örömmel tekintett a visszapillantó tükörből látható keresztjére, aminek a fele kilógott a csomagtartóból. Azóta soha nem panaszkodik, siránkozik a sorsán, inkább örül annak, amije van!

Kövesdi Bálint (12.b)
Mindszenty József Általános Iskola, Gimnázium és Kollégium