Bea néni, Konrád Zsoltné lelkes társaimmal együtt az újságírás rejtelmeibe kalauzol minket. Na most, ehhez téma is kell! Szeptember közepén adódott az első alkalom, egy születésnap apropóján.

„…egyesek költőnek tartanak, egy kicsit én is magamat annak. És az az érzésem, hogy az ember legpontosabban versben fogalmaz” – nyilatkozta önmagáról Keresztury Dezső. Zalaegerszeg híres szülötte szeptemberben lett volna 110 esztendős.

A Keresztury-kiállítást a kerek évforduló kapcsán rendezte a róla elnevezett városi művelődési központ iskolánk tőszomszédságában.

Keresztury Dezső sokoldalú ember volt: író, költő, irodalomtörténész, kritikus, műfordító, egyetemi tanár. A közéleti tevékenységtől sem zárkózott el. Tagja volt a Magyar Tudományos Akadémiának is.

A kiállításon bepillanthattunk e nem mindennapi életbe. Kiss Gábor, a Deák Ferenc Megyei és Városi Könyvtár igazgatója és Kereki Judit könyvtáros mesélt a Zalaegerszegen töltött első 14 évéről, aztán pályafutásának későbbi alakulásáról.

Érdeklődve nézegettük Dezső bácsi szobájának részletét, személyes tárgyait. Láttunk róla készült fényképeket, festményeket, szobrokat. Természetesen elmaradhatatlan az író embernél a sok könyv. De ami mindenkit lenyűgözött, az a rengeteg elismerés, kitüntetés, amivel az életművet elismerték. Néhány közülük: József Attila-díj, Széchenyi- és Állami Díj, Akadémiai Aranyérem, az Osztrák Köztársaság ezüst Érdemrendje, a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje a csillaggal. Azt ugye, mondanom sem kell: Keresztury Dezső Zalaegerszeg város díszpolgára volt.

Ami rendkívül szimpatikus számomra, hogy Dezső bácsi sikerei ellenére soha nem felejtette el, honnan indult. 1966-tól haláláig, 1996-ig szívesen, szeretettel jött „haza”, szülőföldjére. Gyakran ellátogatott egykori iskolájába, a Zrínyi Miklós Gimnáziumba.   

Legyünk büszkék rá – gazdag életművet hagyott hátra, s mégis, akár a legnagyobbak: szerény és Ember volt.

Supák Dominik Patrik 8.c
Landorhegyi Sportiskolai Általános Iskola