Meg akarjuk kapni azt az egyenlőséget, amitől a felnőttek megfosztottak minket! Nem tudhattuk, mi az, ami nem adatott meg nekünk. Nem is érthettük, de most, hogy végre megéreztük a szabadság édes ízét, követeljük annak korlátlanságát és önállóságát!

1.Nem kérünk több meleg tejet tízóraira! Mi behűtött, kellemes hőmérsékletű tejet akarunk, finomat és nem doboz ízűt!

2.Minden héten kétszer kérünk kakaót vagy karamellás tejet! Az üres és semmilyen ízű tejet valahogy már nem bírja dicső bendőnk!

3.Szüntessék be a mese cenzúrát! Mi végre valódi, izgalommal telt Grimm meséket akarunk hallani! Thomas, a gőzös vonuljon száműzetésbe, a szekrény tetejére!

4.A politikai sarok foglyai bocsáttassanak szabadon! Misikét eresszék ki börtönéből!

5.Kivettessék a játszószobából az összes műanyag játék! Mi igazi, fából készült játékokat akarunk!

6.Teljes elszakadást kívánunk a játszóidőben az óvónői terrortól!

7.S végül követeljük, hogy Sándorka Óvodai dal című versét hallgathassa az egész nemzet!

Ez a 48. Utcai Reformóvoda hét pontja! Jelen követeléseket benyújtjuk az intézmény vezetőségének!

– Én, Istvánka fogadom, hogy egy évi gumicukrom felajánlom szabadságunk kivívásának érdekében!

A kijelentést nagy éljenzés fogadta.

– Látjátok, feleim! – szólalt fel Miklóska. – Általa emelkedik fel a reformóvoda.

– Amondó vagyok, hogy a békés út nem járható! – kiáltott fel Lajoska.

– Nem, ifjú Kossuth! – vette át a szót vészterhesen Istvánka. – Társaink életét nem áldozzuk fel hiábavalóan!

– Barátaim, Óvodatársaim! – szólt morajlón félálomból komótosan a kis Deák Ferike. – Egy problémát engedjetek meg felvetnem! Ki tud írni közülenk?

Feleletet egyik sem ad,
Felhörpintik kakaóikat,
Végét vetik a zendülésnek,
és aludni mennek a legények.

Horváth László (12.b)
Mindszenty József Általános Iskola, Gimnázium és Kollégium