Hazánkban 1964 óta a költő születésnapján, április 11-én ünnepeljük a költészet napját. Ebből az alkalomból minden évben irodalmi előadóestekkel, könyvbemutatókkal, versmondó versenyekkel tisztelgünk a tragikus sorsú poéta emléke és a magyar líra előtt.

Pilinszky János, egy másik költőnemzedék képviselője így ír „József Attila emlékkönyvébe” című munkájában:

„Mikor meghalt, nem volt semmije. És ma – költők tudják csak igazán! – egész világ a birtoka: fűszálak és csillagok, sőt a szótár egyes szavai, amiket büntetlenül senki többé el nem vehet tőle.”

„Hány költőt rejt a föld mélye,
ó hány poéta porlad lenn?
Ott van lelkük, nézz az égre,
míg fáradt testük lenn pihen…”

Ezen a napon minden költőnkre emlékezünk, megidézzük szellemüket, alkotásaikat– őket, kik már nincsenek köztünk.

„Ámde élnek, elevenen,
verseik által örökkön.”

Ne feledjük, hogy a költészet több mint rímbe szedett verssorok összessége. A költészet maga az élet, olvassuk, szeressük az év minden napján, mert az alatt, míg verset olvasunk, egy pillanatra minden más megáll.

Szalai Levente 6.a
Landorhegyi Sportiskolai Általános Iskola