Az utolsó évfolyammise
Az is elképzelhető, hogy nem azért nem akartunk most bemenni az évfolyammisére, mert „kötelezőnek” lett titulálva, hanem azért, mert nem akartuk, hogy elmúljon végleg minden, és magunk mögött hagyjuk azokat az emlékeket, amelyek az elmúlt öt évben történtek velünk. Az „utolsó” jelző az idő múlására utal, amit az emberek többsége nem szeret, viszont mi már mindannyian várjuk azt is, hogy valami új elkezdődjön…
Sokban különbözött az utolsó évfolyammisénk az elsőtől. Például egyesek egy kicsit megcsúsztak időben. Nem tudni, hogy a tavaszi óra-átállítás játszott-e benne szerepet, vagy az, hogy egész egyszerűen nem akart felkelni az illető, mert fáradt volt, és kinyomta az ébresztőt, hogy hagyja még pihenni egy kicsit. Lényeg a lényeg, hogy egykét személy kivételével megérkezett mindenki még a mise előtt, míg mások a mise kellős közepén csörtettek be a kápolnába, de voltak, akik szolidan hátul foglaltak helyet, hogy ne zavarják a zajló istentiszteletet. Továbbá még abban is különbözött ez az alkalom az elsőtől, hogy erre a kollégistáknak is be kellett jönniük, hogy együtt tudjuk megünnepelni ezt a különleges eseményt, hiszen elméletileg egyszer van bármiből is utolsó az ember életében, nem többször…
A mise végeztével a végzősöknek még volt utána osztályprogramjuk, viszont nem a teljes osztály részvételével, mert voltak, akiknek el kellett menniük, vagy el sem jöttek. Mi már két héttel a szertartás előtt megállapodtunk abban, hogy elmegyünk együtt ebédelni egy közeli étterembe. A tulajtól az osztályfőnökünk kért ajánlatot, és végül három étel közül választhattunk. A vendéglőbe az út egy igen meredek dombon vezet fel, amit muszáj volt megmásznunk, ha étkezni akartunk. Amikor megérkeztünk, a helyünkre vezettek minket, külön nekünk volt lefoglalva, és felvették a rendelést. Kisvártatva megérkezett az első fogás, a finom leves. A leves után meghozták a másodikat is, amit mindenki maga választhatott ki. Volt rántott hús, rántott sajt és rántott gomba. Ezt is gyorsan megettük, mert már nagyon éhesek voltunk, és próbáltuk elfelejteni a reggeli korai kelés nehézségeit….
Alotti Meriem (13.a)
Mindszenty József Általános Iskola, Gimnázium és Kollégium
Tartalom megosztása: