Volt abban rengeteg szoba,
abból gyerekeiknek is bőven juta.
A nagy konyha mellett állt egy hatalmas étkező, oda
aztán befért minden éhező.
Jancsi és a tündérifjak szárnyas paripán jártak,
így vigyáztak, hogy gonosz emberek ne lépjenek Tündérországba .
A kapukat az óriások védték, aki arra járt, mind széttépték.
Míg napközben az ifjak az országot járták,
a lányok, asszonyok őket visszavárták.
Készítettek nekik finom falatokat,
mellé bort adtak, hogy ne szomjazzanak.
Desszertnek sütit kaptak,
aminek receptjét a királynő maga adta.
A kis tündérlányok és fiúk izgatottan várták, hogy
apjaik feltűnjenek selyemszőrű paripákon.
Tündérország aprónépe alig várta, hogy
vacsora után szüleikkel játszanak. Szívesen
tette ezt Jancsi és Iluska is,
aminek örültek gyermekei Juliska, Mariska és Jancsika is.
Lefekvés előtt még mesét is mondott a fejedelem,
hogy csemetéiknek csodaszép álmuk legyen. Reggel
aztán, ébredés után zsivajjal, robajjal apjuk, s anyjuk
nagy ágyába rohantak.
Gyerekeiket ők nagyon szerették,
nem dorgálták őket, helyette csak ölelték.
Reggeli után az apróságra várt a tudomány,
mellette sok játék, móka, s kacagás.
Az ország népének boldogságban teltek napjai,
a mindennapi táncot, éneket senki se hagyta ki.
Nagy volt az öröm, harmónia, szeretet,
így a tündérek örültek, hogy János lett a fejedelem.
Méltón lett a királynéjuk Iluska is, mert
szépsége mellett hatalmas a szíve is.

Bóbics Barnabás
5/a
Belvárosi Magyar-Angol Két Tanítási Nyelvű Általános Iskola,
Petőfi Sándor Székhelyiskola