28. fejezet

Tündérországba Jancsi és Iluska éli boldog életét,
Jancsi minden nap boldogan öleli szerelmét
Nem volt ott szomorúság bánat,
Nem volt ellenség kivel harcolnának

A királyi pár s a tündérnép
Élte tánccal mesével teli életét,
S mikor beesteledett leültek a patak partjára,
Miben tükröződött a napnak lemenő sugára.

Iluskas Jancsi napjai úgy teltek
a királyi udvarban együtt jártak kelte
 esténként egy padra letelepedtek
s boldogan nézték ahogy a hold felkelt.

Jancsi s Iluska az udvar közepére érve
 csodálkozva néztek a holdnak szépségére
S fenn az éjsötét égen a csillagok
Oly csodásan ragyognak mint a gyémántok.

Gyakran emlegették a gyerekkorukat,
Ahol megszülettek kicsi falujukat
Visszagondoltak a kicsi patakra
Minek partján Jancsi Iluskát megpillantotta.

Bár napjaik igen vígan teltek
a honvágyon még az idő sem segíthet
Jancsinak  gondolatai gyakran  otthon jártak
Hallotta kongani haragját a falu templomkának

Érezni a napot mit oly sokszor látott
 mikor gulyájával a falun  átvágott
 Látni embereket kik teszik a dolgukat
Szénaboglya tetejéről nézni a csillagokat.

Mi lehet a jószággal mit minden nap hajtott,
A hűséges kutyával mit sokszor simogatott
 Látni a napot annak száz sugarát
Ahhoz hasonlót nem látni ideát.

De erősen fájt emiatt a feje
Hisz imádott lluskája nem tarthatott vele
Nem mehetett vissza eleven élve
Hisz tőle ott minden ember félne.

Mikor lement a nap szép tündér országba
 Jancsi felült a szárnyas táltos paripára
 titokban elrepül míg valaki nem látja
hogy vágya enyhüljön végre-valahára.

Arany nyergét dobta táltosa hátára
Gyémántkardot kötött ezüst ruhája
Aranypatkó kerül a paripa lábára
Csillagokat rúgott szilaj paripája.
 
Megjárták az utat repül a pillanat
Jancsi meglátta tornyát a templomnak
nagyot dobbant szíve mellkasába
mert a faluban az élet szikráját se látta

Keresett jószágot, gazdát jó barátot
de bizony a faluban ő eleven ember nem látott
 Futott  házról házra, pajtába tyúkólba
Sírva ült le az üres ivóba.

Jaj mit történt vajon hol vannak a népek
kicsi gyerekek, felnőttek szegények
Enyészeté lesz itt minden
pajták, házak, ledőlő kémények.

Eszébe ötlött mire eddig jaj nem gondolt
 Tündérországba harang soha nem kongott
 Az idő ott nem telik, nincs óra, se napok
 hogy itt az idő telik arra nem gondolt.

Szaporán indult haza hajnaltájba
 mert a tündér világot egy kapu kizárja
Reggel boldogan ölelte aráját
A világon az egyetlent Tündér llonáját.

Sághy Viktória Anna
Belvárosi Magyar-Angol Két Tanítási Nyelvű Általános Iskola
Petőfi Sándor Székhelyiskola