Mikor versemet – nem kevés bátorságot összegyűjtve -, a szerkesztőségbe küldtem, még nem tudtam, mennyit remélhetek. Hiszen ezt most sem tudom! Rettegek és ujjongok is egyben a találkozástól. Aznap, amikor megtudtam, hogy ott várnak, nagyon megörültem, de most félek és izgulok.

A ház átlagos, fővárosi épület. De belülről! A magyar irodalom legjava nyüzsög ott. Talán éppen Ady vagy Babits jön majd velem szembe. Egy kedves úriember eligazít. Az irodában nincs semmi különös, íróasztal, szekrények és rengeteg papír. Aztán Osvát kedvesen üdvözöl.

– Nos, térjünk is a tárgyra. Az ön verse felettébb jó, de még van rajta egy kis javítanivaló. Utána talán közölhetjük is a következő számban.

Hát, jó, nekem nagyon is jó! A Sors talán mégis kegyes…

Varga Tamara 8.b
Belvárosi Magyar-Angol Két Tanítási Nyelvű Általános Iskola
Petőfi Sándor Székhelyiskola