Bő három év telt el azóta. Hazudnék, ha azt mondanám, mindig egyforma lelkesedéssel tevékenykedtem. Bevallom: voltak hullámvölgyek, volt, hogy abba akartam hagyni. Most azonban megtaláltam, amit szívvel-lélekkel, akár életem végéig csinálni szeretnék.

Eddig érdekelt a természet, a műtermi- és a makrofotózás. Ám a sajtófotózásban érzem igazán otthonosan magamat! A fotóriporterkedéshez nemzeti ünnepünk révén kaptam kedvet. Augusztus 20-án az olai templomban felkérésre fotóztam a kenyéráldást. Azóta nincs megállás!

Rendszeresen járok gépemmel városi eseményekre. Az iskolaújságnál is rengeteg lehetőségem adódik a fotózásra. Iskolánk honlapján gyakori „vendég” vagyok fotóimmal. Újabb lehetőségem a megjelenésre városunk hivatalos portálja, ahol iskolatársaim fogalmazásait kísérik fényképeim. Igaz, én is írtam már több cikket, mivel ez a terület szintén érdekel – meg persze jó érzés, hogy saját képeim az illusztrációk.

Mindez nem jelenti azt, hogy a más típusú fotózást abbahagytam volna, ám kétségtelen, kicsit háttérbe szorultak egyéb témáim. Bár, ahogy most belegondolok, épp a napokban készítettem egy sorozatot a deressé váló kora reggeli fákról, tárgyakról!

Hálás vagyok Gedeon tanár úrnak, fotókörünk vezetőjének-aki egyben példaképem is-, sokat tanulok tőle most is. Másrészt, ha nem lenne ez a lehetőség, fogalmam sincs, mivel ütném el évek óta a szabadidőmet!

Sok biztatást kapok mind az iskolában, mind a Zalaegerszegi Fotóklubban. Rendszeresen indulok megmérettetéseken. Tavaly az Országos Diákfotó Pályázaton 4. helyezést értem el. Remélem, az idei tanévben még jobb eredménnyel térek haza. Novemberben fotókörünk tagjaival mutattuk be képeinket a VMK-ban. Januárban közös kiállításom lesz egyik diáktársammal itt, a Landorhegyi iskolában.

Nincs nap, hogy ne fotóznék. Mondják, ebben találtam meg önmagamat-valószínűleg így van. Száz szónak is egy a vége: nem bántam meg, hogy annak idején a fotózást választottam!

Bőke  Norman  7.c
Landorhegyi Sportiskolai Általános Iskola