Mécsesek fénye
A magyar népi kalendáriumban november 1. még a cselédfogadás, bíróválasztás, tanácsújítás napja is volt. Ezeken kívül általános dologtiltó napként tartották számon; tilos volt a földmunka, varrás, mosás, takarítás, az élelmiszernek télire való eltevése. Mindenszentek napjának estéjén a halottak emlékezetére szólnak a harangok. Régen úgy hitték, e napon az elhunytak nemcsak a temetőbe, hanem volt otthonukba is ellátogatnak az esti harangszó alatt. Ezért lámpát gyújtottak nekik, hogy eligazodjanak valamikori házukban.
A gyász az egyik legösszetettebb emberi érzelem, mégis keveset tudunk róla. Ráadásul talán nincs is olyan, aki életében ne találkozna a veszteség érzésével. Van, aki könnyebben túlteszi magát rajta, más azonban évek alatt sem tud megszabadulni a kínzó érzésektől.
Úgy hiszem, november elsején mindenki számára szomorú nap van. Ilyenkor virágokkal, koszorúkkal és mécsesek gyújtásával emlékezünk halottainkra, akiket soha nem felejtünk el!
Sajnos, nekünk, személyesen nekem is sok halottam van. Dédapám, mindkét nagypapám, nagybátyám már csak emlékeimben élnek. S még sorolhatnám tágabb családom elhunyt tagjait. Olyanok is vannak köztük, akiket nem ismertem, vagy már nem emlékszem rájuk. Olyankor szüleim elmeséléséből igyekszem összerakni az ő alakjukat; az ő emlékeikből tudom meg, kik és milyen emberek voltak ők.
Szerintem nem létezik ember, akinek ne lenne halottja-ezért kérek mindenkit: ezen a napon mondjanak el egy imát, és gyújtsanak gyertyát a világ összes halottjáért.
Kulcsár Dzsenifer 8.b
Landorhegyi Sportiskolai Általános Iskola
Tartalom megosztása: