Ha kalandot kerestünk, hát hazaúton meg is kaptuk. Mivel az autós utat javították, ezért visszafele egy a kukoricás mellett vezető földútra kényszerültünk. Amíg a munkagépek zaját hallgattuk, addig tudtuk, hogy jó felé járunk. Aztán egyszer csak csend lett és az erdő hangjain kívül csak a jókedvű beszélgetésünk zaja visszhangzott. A út erősen jobbra tartott így egy hirtelen ötlettől vezérelve nekiindultunk élesen balra az erdőnek. Izgalmas helyeken bukkantunk elő, időnként tisztáson vagy egy magasles mellett.

Mindenütt hatalmas fák vettek körül és wifi hiányában csupán tájokozódási képességünkre voltunk utalva. Felröppentek az utolsó nyári pillangók, egy imádkozó sáska pihent meg Réka néni táskáján és a lassan színesedő természet látványa elfeledtette velünk, hogy mennyit is mentünk már.

Aztán hirtelen átszűrődött az autóút zaja és innen már tudtuk, hogy ha végig balról halljuk, akkor rossz helyre nem érhetünk ki. De innen még hosszú menetelés várt ránk az iskoláig. Ági néni (pótosztályfőnökünk) kiszámolta, hogy kb. 10 km-t tettünk meg aznap.

Ez a közösen töltött, fordulatokkal teli nap mindig emlékeztetni fog arra, hogy az „okostelefon” helyett elég, ha csak józanésszel gondolkodunk.

Borsos Violetta 6.c
Ady Endre Általános Iskola, Gimnázium és AMI