Egy évvel ezelőtt a hivatalos történetírás még szinte semmit sem tudott a zalaegerszegi honvédek doni részvételéről. Aztán, ahogyan Molnár András, a Magyar Nemzeti Levéltár Zala Megyei Levéltárának igazgatója, az egyik szerző meséli, amikor tavaly elkezdték gyűjteni a kanizsai hadosztály történetére vonatkozó dokumentumokat, maguk is meglepődtek, hogy mennyi személyes emlék maradt fenn magánkézben.

A kutatómunka során az is kiderült, hogy Zalaegerszegről mintegy 1.500 katona került ki a Donhoz, és közülük hétszázan elestek vagy eltűntek.

A doni katasztrófa egyik oka az volt, hogy a Magyar Királyi Honvédség nem ilyen jellegű harcokra, hadműveletekre volt felkészítve.

– Az volt az elsődleges feladata – mondja dr. Szabó Péter hadtörténész, a Honvédelmi Minisztérium Hadtörténeti Intézetének munkatársa -, hogy valósítsa meg a trianoni békediktátum revízióját, vegyen részt az elcsatolt területek visszaszerzésében. Ez a hadsereg elsősorban a közép-európai hadszíntereken való harcokra készült.

Zalaegerszeg alpolgármesterének nagyapja, vitéz Balaicz Vendel a zászlóalj honvédje volt, és sokat mesélt unokájának a katonaélményeiről. Ez is hozzájárult ahhoz, hogy Balaicz Zoltán a történelem szakot végezte el. Szerinte a ’40 és ’45 között történtek egyik tanulásága az, hogy mindig a békére kell törekedni, és nem szabad, hogy ilyen tragédiák, gyilkosságok, katasztrófák árnyékolják be egy nemzet történetét. Úgy véli, mindig vannak nehéz időszakok a történelemben és a magyarság életében is. Azonban ha van kellő összefogás és megfelelő nemzeti érzés, akkor ezt a tragikus helyzete át lehet élni.

P.Á./B.P.

Fotó: Seres Péter