Pécs majdnem olyan messze van, mint Budapest, de az éneklés, a jó hangulat megrövidítette az utunkat. A buszban osztálytársam anyukája, aki az ofő mellett elkísért bennünket, sok érdekes dolgot olvasott a belvárosról.

Amikor leszálltunk a buszról, szinte azonnal a várfal legeredetibb részénél találtuk magunkat. A Barbakán melletti kertben áll Janus Pannonius szobra és itt Pécsen, a város legnagyobb templomában található meg a sírja is.

A Bazilikában útmutatást kaptunk az épület több évszádos történetéről és nehéz volt elhinni, hogy a felettünk lévő freskó alapterülete akkora, mint otthon a szobánké.

A belvárosi séta és a fagyizás után a Látványmanufaktúrában kaptunk rövid ízelítőt a Zsolnay porcelán készítéséből. A kiállított vázák és tálak zöld és vörös színben pompáztak. Azt is megtudtuk, hogy ez a szín nem festék, hanem fémek ötvözete.

A sok szép épület, szobor és Zsolnay szökőkút megtekintése közben persze máson is járt az eszünk. A délutáni bobozást nagyon várta már mindenki. A Mecsextrém Park hatalmas területen fekszik. A kellemes időben jólesett egy kis izgalom, volt aki először ült bobon. Az erdő a sikongatásunktól volt hangos, amikor a kék kis járgány végigszáguldott velünk a Mecsek gyönyörű erdejében.

Hazafele sokat énekeltünk – persze nem énekórai tananyagot. Sajnos, nagyon messze van még a jövő május. De addig is, sokszor gondolunk ennek a napnak az eseményeire.