Először csak gyerekjátékokat tanultam, majd később sajátítottam el a bonyolultabb lépéseket. Majd felső tagozatosként kerültem be a Baki Pántlika Táncegyüttes ifjúsági csoportjába, ami 1990-ben alakult meg lakóhelyemen, Bakon. Itt ismerkedtem meg a különböző tájegységek táncaival, és kapcsolódtam be a fellépések soraiba. Együttesünk rendszeresen fellép a helyi ünnepségeken, rendezvényeken és számos fesztiválon. Az elmúlt évben meghívást kaptunk a Müncheni Oktoberfestre is, amely mindenki számára egy nagy élmény volt.  Az együttes koreográfusa már sok táncot betanított nekünk, és a népszokásokat is megismertette velünk. Már jó néhány tájegység táncaival és hagyományaival megismerkedtünk, mint például a dél-alföldi-, kalocsai-, rábaközi-, mezőségi-, somogyi- és természetesen a zalai táncokkal is. Ezek mindegyikét szívesen szoktam táncolni, de persze van, amit jobban vagy kevésbé szeretek. A kedvencem közé tartozik a kalocsai tánc. Amikor ezt táncolom, felszabadultnak érzem magam, és bármilyen a hangulatom, mindig jobb kedvre derülök.

A Kalocsa-vidéki dialektus tánckincse több régies vonást tartalmaz. A régi stílusú tánckincs egyik hajtása a kalocsai mars. A páros-, magányos- és csoportformák gyakorisága éppúgy jellemezte, mint a nem ismétlődő jellegű, hanem a sokmotívumos szerkesztés. Nem csak menettánc, hanem mulatsági funkciójú tánc is volt. A régies marsváltozatok főmotívuma az összetett szerkezetű úgynevezett verdungos lépés volt. Ez a mars még zenei anyagában is hordozta a régi stílusú dallamokat. Az új mars már egyértelműen menettánc jellegű. Ritmusa és motívumkincse egyszerű, ismétlődő szerkesztésű. Előadásmódját felszabadult életöröm és dinamika hatja át, mely leginkább tükrözi az új stílusú táncok frissességét. A leánykarikázókhoz az új stílus legszebb darabjai kapcsolódnak hozzá énekkíséretül. A szokásos hát mögötti keresztfogáson kívül az egyszerű kézfogás is előfordul. A friss részt is mindig új stílusú dallamok gyorsabb változatai kísérik. A friss főmotívuma a lenthangsúlyos ridalépés. A karikázó a közelmúltig szinte már csak itt élt eredeti funkciójában, leginkább a távolabbi szállásokon. Vasárnap délutánonként a kocsma mellett karikázó-éneklő leányok még a hatvanas évek második felében is előfordultak. A verbunk itt nem került elő, még az emlékanyag is alig tud róla. A lassú csárdás motívumkincse egyszerű, a friss pedig a nyugati dialektusterület friss csárdásából főleg az aprózó-sarkazó, lenthangsúlyos figurázásokat és a forgást őrzi.

A kalocsai népviselet szerintem az egyik legszebb hazánkban. A lányok köténye és mellénye szebbnél szebb hímzésekkel borított, és általában kalocsai hímzéssel ellátott papucsban járják táncukat. A minták, motívumok a házakon alkalmazott falfestés mintáit követték a hímzéseken is. Igen elterjedt volt a virágornamentika, amelyek a mezőkön és kertekben megtalálható virágokat tartalmazták: ibolya, csillagvirág, liliom, tulipán, szegfű, harangvirág, margaréta, orgona, fukszia, árvácska, rózsa, a híres kalocsai pirospaprika stb. A virágokat sávosan, koszorúformában, csokrosan helyezték el a kivarrandó munkadarabon, illetve a kalocsai kötényen és mellényen a teljes felületet is kitöltötték velük. A mintavilágban törekszenek a természetábrázolásra. A már felsoroltak mellett kedvelt motívumok voltak: rozmaringos, szíves, pipacsos, búzakalászos minták is. A nagyobb mintájú virágokat és a leveleket felezve rajzolták elő, és a virág vagy levél színének megfelelő szín két árnyalatával hímezték.

A mi táncegyüttesünk a 20. évfordulóra saját kezűleg készítettük el a kalocsai ruhákat. Nekem is volt szerencsém megtanulni ezt a fajtahímzést édesanyámtól, és vele együtt készítettem el a kötényemet és a mellényemet. Azóta számomra ez nagy értéket jelent, és együtt hímzünk ki kisebbfajta ruhákat.

Zsohár Laura (12.b)
Mindszenty József Általános Iskola, Gimnázium és Kollégium