Két előadó volt, akik saját maguk készítik ezeket az eszközöket csontokból vagy fából. A bácsi Németországban született, de már régóta itt él nálunk. A beszédén érezhető volt, hogy nem magyar anyanyelvű, úgyhogy időnként nagyon kellett fülelnünk, hogy mit is mond.

Miközben kipróbáltuk a tilinkót, a foglalkozást vezető bácsi folyton biztatott bennünket, hogy nyugodtan engedjük el a fantáziánkat, itt nem lehet hibázni, mindenki játsza csak a saját dallamát és ritmusát.

Nagyon érdekes dolgokat meséltek a hangszerek eredetéről, valamint különböző tájegységek és népcsoportok dalaival is megismerkedhettünk. Nem csak magyarországi népdalokat hallhattunk, hanem a környező országok zenéit is megszólaltatták.

A sámán dob ritmusa, és az előadó „morgó” hangja először egy kicsit furcsa volt, de utána már mi is átvettük  a lüktetést. Ez a nap emlékezetes marad a számomra, mert olyan új dolgokkal ismerkedhettem meg, amikkel máshol még nem találkoztam.

Golubics Kamilla 4.a osztály
Belvárosi Magyar-Angol Két Tanítási Nyelvű Általános Iskola
Petőfi Sándor Székhelyiskola