A 20. században hatalmas történelmi változások zajlottak le a társadalomban. A hagyományos nagycsalád felbomlott, helyét a szülőkből és gyerekekből álló kis család, illetve a csonka családok vették át. A városi életforma terjedésével a hagyományos gazdasági közösségek is széthullottak. A kommunista idők hozadéka, hogy a vallás szerepe nagymértékben csökkent. Az ünnepek régi tartalma kiüresedett, melyet a fogyasztói társadalom elvárásának megfelelően egyre nagyobb mennyiségű ajándékkal kezdtek pótolni. A kommunikációs robbanás következtében a reklámok árukkal halmozzák el az embert. Azt az érzést keltik, hogy a reklámozott áru nélkül esélyed sincs boldogságra! Az én került a középpontba, a közösség szerepe lecsökkent és ezzel együtt a tartalmas ünnepek is.

Dédszüleink idején az ünnepet várakozás előzte meg, mint a karácsonyt az advent, húsvétot a böjti időszak. Az emberek testileg-lelkileg, kívülről-belülről készülődtek. Az ünnep elérkezése maga volt a csoda!

Egy idős falusi néni elbeszélése alapján húsvét előtt, a nagyböjti időben fehérre meszelték a vályogházakat, felsározták a földes padlókat, természetes volt, hogy a böjtöt az étkezésekben is betartották, péntekenként hagyományosan túrós tésztát ettek. A télen levágott disznó húsa már úgyis fogytán volt, csak a füstölt sonka várta a húsvét reggelt. A nagyszombati körmenet után a foszlós kaláccsal, a tojással és ecetes tormával együtt áldották meg, az ünnepi reggeli pedig a szentelményekből állt. A gyermekeket a keresztszülők ajándékozták meg festett tojásokkal, aminek úgy örültek, mint ma a legdrágább játékoknak.

Manapság már szinte karácsony elmúltával ontják a nagyáruházak a húsvéti ajándékokat. Volt rá példa, hogy a magmaradt Mikulás figurákat öltöztették nyúl ruhába! A polcok roskadoztak játékoktól, s mire a család elérkezik húsvét napjához, kifárad az ajándékok utáni hajszában.

Szerencsére a mi családunkban meghitt az ünnep. Vallásos ünnepeink mindig kapcsolódnak a templomi szertartásokhoz, de vannak már kialakított saját szokásaink is. Az ajándék olyan apró figyelmesség, ami a szeretett családtagunk igényeire, vágyaira van szabva. Sokszor magunk készítjük el az ajándékot, de a tárgyakon kívül műsorral, énekkel, zenével is kedveskedünk az ünnepeltnek. Fontos, hogy a család együtt legyen, együtt ülje körbe az asztalt, együtt étkezzen.

A társadalomban általában az ünnep a tárgyak, sok esetben pénz ajándékozásáról szól. Kevés az együtt töltött idő, az egymásra fordított figyelem. A régi hagyományos, közösségi ünnepeket, szülinapi zsúrokat, kerti partikat rendeznek a kortársak meghívásával, a család itt is háttérbe szorul.

Jó lenne ünnepeinket újra megtölteni tartalommal, időt, figyelmet szánni egymásra, hisz a közösségnek megtartó ereje van. Végezetül álljanak itt Márai Sándor időtálló gondolatai:
” Ha az ünnep elérkezik életedben, akkor ünnepelj egészen… Tisztálkodj belülről és kívülről. Felejts el mindent. Ami a köznapok szertartása és feladata. Az ünnepet nemcsak a naptárba írják piros betűkkel. Nézd a régieket, milyen áhítatosan, milyen feltétlenül, milyen körülményesen, mennyi vad örömmel ünnepeltek! Az ünnep a különbözés. Az ünnep a mély és varázsos rendhagyás.”

Standi Szilvia (10.a)
Mindszenty József Általános Iskola, Gimnázium és Kollégium