Az életünket nem folytonos keresésre kell pazarolni, de nem is elég csupán várni arra a bizonyos személyre. E kettő állapot között kell mozognunk és gondolkodnunk. A két felfogás között ott áll ő és várja, hogy megtaláld a kulcsot az ajtóhoz, ami az ő személyéhez vezet. Érezheted úgy, hogy biztonságban vagy a karjaiban, és hogy elválaszthatatlanok vagytok, de igazából még sejteni sem lehet, hogy mit hoz a jövő. Nem biztos, hogy jelenleg annak a kezét fogod, akit 5-6 év múlva is szeretni fogsz. Ezernyi kérdés merül fel, miután eltűnik a vakságunkat okozó rózsaszín köd, és elég, ha csak az egyik fél válik bizonytalanná az együtt maradás kérdésében.

A szerelemre egy szó bizonyul mindig a legigazabbnak: bonyolult. Mégis szükségünk van rá, és úgy vigyázunk erre az érzésre, mint a legféltettebb kincsünkre. Hiába ordítunk a fájdalomtól egy csalódás után, hiába rogyunk földre könnyes szemmel, mi mégis újra és újra rábólintunk egy következő sok ismeretlent magában rejtő találkozásra. Ez egy ösztön is egyben, amire válaszokat találni lehetetlen.

Ahány szerelem, annyi történet. Gyorsabb, lassabb, könnyebb, nehezebb egymásra találások születnek nap, mint nap. Barátságból lett szerelmek, véletlen találkozások, mesébe illő történetek írói vagyunk mi, emberek. Nem csoda hát, hogy a legjobb forgatókönyvet az élet adja.  

Juni Kitti (11.b)
Mindszenty József Általános Iskola, Gimnázium és Kollégium