Ez a legkülönlegesebb az egész darabban, hogy nem színpadon, hanem osztályteremben mobilszerűen oldják meg a különböző helyszíneket, és ettől lesz egyedi és újszerű a színmű. A szereplők a mai társadalmi helyzetet és gondokat mutatják be életszerű példákkal. Leginkább a fiatalok szemszögéből láttatnak, a mai nyelvezettel, úgy, hogy a néző teljesen bele tudja élni magát, és át tudja adni magát az eseményeknek, melyek körülötte forognak.

A színdarab középpontjában a tizenévesek állnak, ezért a mű szövege sem monoton, unalmas és hivatalos, annál inkább poénos, vicces és magával ragadó. Mindezek ellenére a hallgató pontosan érzi a súlyát az elhangzottaknak, és ő maga is elgondolkodik a látottakon.

Péter, a főszereplő, jó tanuló, egy gazdag üzletember fia, aki uralkodik családján, éppen ezért félnek tőle, nem meri felvállalni önmagát, döntéseit. Barátnője Zsófi, Deda húga, akit nagyon szeret, viszont a lány nem mindig tudja hová tenni Péter túlontúl ragaszkodó és mindenki mást kirekesztő megnyilvánulásait. Deda, aki a legjobb barátja Péternek, egy kicsit lázongó magatartású, de sok igazságot kimond. Ne felejtsük ki a mindenbe beletörődő fiút, Lacit sem. Ő egy kicsit optimistább felfogású, mint az osztálytársa, Deda. És még ott van Zsófi barátnője, Juli, aki sok mindenre felhívja barátnője figyelmét.

Összesen négy fő helyszínen játszódik a darab. A legelején egy fiúkollégiumban találhattuk magunkat, ahol négy szereplőt ismerhettünk meg. A három fiút és a kollégiumi nevelőt. Itt a diákotthonban lesznek Dedának különleges gondolatai Péterről és Jézusról meg a halálról, hogy nem akar harminc évnél tovább élni, mert nem mer szembenézni a rá váró akadályokkal, amelyek az élet előrehaladtával járnak. Mivelhogy ilyenkor még nem ismertük a szereplőket, visszaugrottunk egy évet az időben, nyárra, ahol belecsöppenhettünk Péter magánéletébe, és megtudhattuk, hogyan kezdődött a románca Zsófiával. Mint minden tanuló életében, az övékben is szerepet játszott az iskola. A fiatalok az átlagos, rendes diákok iskolai életét élték. Hallgathattuk Deda eszmefuttatásait, na meg a matektanárét, aki 50 évével igazán kiismerte a világot. Szerinte mindent nő irányít, és annak a kezében van a hatalom, akinek legnagyobb tudás, műveltség és ismeret van a kezében. A mű befejezésében elérkeztünk a számomra legszomorúbb és legrosszabb helyszínre, mely Péter számára a megoldást jelentette. Ez nem más, mint a Viadukt, más néven a Völgyhíd, ahonnan a mélybe zuhanva magával rántotta Zsófit is az örökkévalóságba. Péter úgy gondolta, hogy csak ezzel a tettével, cselekedetével tudja megoldani a problémáját.

Így lett vége a színdarabnak, de hogy egy kicsit könnyebb legyen megérteni, elmondom, hogy mi volt a párhuzam. Az egész időszámításunk után 67-ben történt, amikor a bibliai Péter (nem a másik) elfutott Néró keresztény mészárlása elől, mert nem merte felvállalni a kereszthalált a hitéért. Rómából kiérve Péter szembetalálta magát Jézussal, és megkérdezte tőle: „Domine quo vadis? – Hová mész Uram? Jézus erre csak annyit válaszolt, hogy vállalja a kereszthalált, és azzal tovább ment. Péter azonban megelőzte, és maga ment vértanúnak. A drámában Deda Jézus szerepét töltötte be, mert ő akart meghalni, viszont Péter találta meg a megoldást a problémájára. De én úgy gondolom, hogy ez nem lehet megoldás, mert mindenki, aki ezt megteszi, fél megoldást találni és változtatni.

Alotti Meriem (12.a)
Mindszenty József Általános Iskola, Gimnázium és Kollégium