Kiskoromban már láttam Popeye – t a tévében, ezért azt gondoltam, ha lesz valami közös a két mesében, már nem is lehet unalmas! Valóban sok hasonlóságot fedezhettünk fel a két főhős között. Mindketten pipáznak, az erőt pedig egy zöld leveles növénytől nyerik. Popeye kedvenc eledele a spenót, Fafeye-é pedig a sóska. A történet elején Fafeye hajótörést szenved. Egy városkába kerül, ahol egy Buttander nevű gonosz, ostoba ember tartja rettegésben a lakókat. Első pillantásra Fafeye együgyűnek és kevésbé „interligencs”-nek tűnik, azonban hamar kiderül, hogy helyén van a szíve. Megtetszik neki egy leány, akiről megtudja, hogy Buttander feleségül akarja venni, pedig a lány ezt nem szeretné. A történetben Fafeye próbatételek sorát éli át. Úszó- és súlyemelő versenyen kell bizonyítania, hogy elnyerhesse Paradicsom, a Zöldséges gyönyörű leányának kezét, ám Buttander, a város polgármestere aljas csalással győzedelmeskedik felette. A turpisságra azonban fény derül és főhősünket sem hagyja cserben a „csodazöldség”, amelyből újra és újra erőt merít.

„A szívem jó, a hangom nagy, s ha torkomba sóska pottyan,
leverek én mindenkit, mert nekem meg se kottyan
ha gonosz, galád bunkók jönnek ellenem,
erős vagyok, én győzök, bár Fafeye a nevem.”

A mese végén kiderül az igazság és a jó, végül elnyeri méltó jutalmát. Fafeye feleségül veszi a szépséges Paradicsomot, és elveszett kisfiát is visszakapja.

A történet azt üzeni számomra, hogy a jó mindig győz a gonosz felett, ezért az életben mindig segítőkészen és igazságosan kell cselekednünk, és fontos, hogy helyén legyen a szívünk.

Szabó Dominik 4.a
Belvárosi Magyar-Angol Két Tanítási Nyelvű Általános Iskola
Petőfi Sándor Székhelyiskola