A mi családunk is megemlékezett halottairól. Már a megelőző napokban megvettük a mécseseket, a koszorúkat pedig mi magunk kötöttük. Anya és mama tujával vonta be a szalmakereteket, fenyőágakkal, virágokkal díszítettük. Volt olyan, amit tobozokból készítettünk, s gyertyát is tettünk bele.

Mivel sok temetőben van halottunk, időben elindultunk a sírokhoz. Bazitán és Teskándon a nagyszüleimet látogattuk meg, a botfai, az ebergényi és a Göcseji úti temetőben távolabbi rokonokra emlékeztünk.

A temetőkben ilyenkor nagyon sok ember gyűlik össze, akik csendben vagy halkan beszélgetve állnak a megtisztított, feldíszített síroknál. Nagyon szép látványt nyújt ilyenkor – különösen este, amint a sok-sok égő gyertya fénye bevilágítja – az egész temetőkert. Sok gyönyörű virág díszíti a sírokat.

Szinte ünnepélyes a hangulat, kicsit elérzékenyülünk.

Ezen a napon minden ember emlékezik, felidézi az elvesztett családtagja, barátja, ismerőse alakját, és elgondolkodik azon, hogy egyszer a most még élő szeretteit is elveszítheti. S vajon lesz-e majd, aki az ő sírján is gyertyát gyújt?

8. a