Péntek reggel hat óra, mindenki epedve várja azt a bizonyos kék buszt. Begördült az iskola előtti parkolóba, és mi megrohantuk a járművet. Az osztályból páran gyorsan lementünk pár matracért és labdáért, aztán irány föl a buszra. A fiúk a hátsó szektort lepték el, a többi a lányoké lehetett. Osztályfőnökünk és Barna Máté tanár úr a buszsofőr környékére ültek le. Szerintem a kirándulásban az együtt töltött utazás a legjobb, ott születnek a legjobb szállóigék.  Az első megálló a Hortobágyon volt. Megnéztük a Kilenclyukú hidat és a mellette lévő múzeumokat is, ezek bemutatták a régi hagyományokat, az életet az Alföldön. Még pár régi csárdába is betértünk. Aztán irány a debreceni egyetem.

Egy szökőkútrendszer volt a vajszínű épület előtt. Bent hatalmas üvegtető világította meg a több mint 3 emeletes iskolát. A földszinten még régész-kiállítás is volt, igaz, azt csak hárman tekintettük meg. Estefelé gyorsan elfoglaltuk a szállásunkat, és mindenki felvette a szép ruhát, mivel színházba voltunk hivatalosak. Debrecenben van egy elég dekoratív színház. A belseje sem akármilyen! Elegáns páholyok, díszes székek, méltóságteljes oszlopok. Elkezdődött a Bohémélet című opera, az elején még nagy érdeklődéssel próbáltam egyszerre olvasni a feliratot, és figyelni az előadást. Két felvonásból állt a darab, de vártuk a végét. Visszamentünk a kollégiumba, ahol meglepetésünkre csótányok hada fogadott minket. Mi fiúk hősies csatában győzelmet arattunk az ízeltlábúakkal szemben. Egy kis foci és zene színesítette az éjszakát. Reggel korán indultunk a Református Nagytemplomba, ahol megnéztük Kossuth székét és tollát, amivel mindenféle fontos iratokat írt alá. Ennek a templomnak két tornya van, az egyikben maketteket tekinthettünk meg, a másikból élvezhettük Debrecen látképét. Máriapócson templomot nézegettünk, ahol egy eléggé idős néni tartott egy érdekes kiselőadást az épület történetéről. Ezek után Tákosra mentünk, ahol megnéztük a „Mezítlábas Notre Dame” templomot. Református templom volt. Szerencsére nagyon jó időt sikerült kifognunk. Tarpán van egy híres nevezetes száraz malom, amit még meg is hajthattunk. A fizikai munka után megnéztük a Petőfi-fát, még csoportkép is készült vele. Igazából ez egy nagy fa maradványa, elméletileg itt írta meg Petőfi a Tisza című versét. Szatmárcsekén megtekintettük Kölcsey sírját a kopjafás temetőben. Tiszacsécsén láthattuk Móricz Zsigmond szülőházát, és a templomot, ahol megkeresztelték. Este Túristvándiban szálltunk meg. Ott volt először meleg étel. A vacsora után István bácsi tartott egy felettébb érdekes előadást a faluról. Az éjszakát egy pajtában töltöttük, este megint volt zene, tánc. Reggel nem volt melegem, pedig meg kell hagyni, este jól beöltöztem: melegítőnadrág, póló, pulcsi, zokni, na meg persze a hálózsák.

A reggeli után, ami lángos volt, buszra szálltunk, és elmentünk a Túr folyó partjára, mivel evezés várt ránk. Megjöttek a várva várt csónakok, István úr hozott 12 darabot. Egy gyors talpaló után egyből a mély vízbe dobtak minket. Hárman voltunk egy kenuban. Az elején össze-vissza mentünk, de a végére mindenki belejött, majdnem mindenki… Öt órán át küzdöttünk a folyóval, ami persze tele volt fákkal, nádassal és több négyzetméter pókhálóval. Még fürödni is lehetett a strandon, igaz nem volt sok jelentkező. A túra végén lemostuk a kenukat, utána magunkat is megtisztítottuk.

És jöhetett a jól megérdemelt ebéd. Csak úgy csörögtek a tányérok, az éhség a legjobb étvágyhozó. A szomszédban lévő malom megtekintése után irány haza, de még előtte meglátogattunk egy pálinkafőzdét, és megkóstoltunk kétfajta nedűt. Indulás haza, már minden tartalékunk kifogyott: se étel, se ital. Sipos tanár úr mondta, hogy majd megállunk Budapest után vásárolni, de ez elmaradt, vagyis megálltunk, de olyan helyen, ahol nem volt bolt.

Hajnali fél háromkor hazaértünk éhesen és fáradtan, de a film forog tovább, másnap beszállhattunk a mókuskerékbe.

Doszpot Balázs 11.b
Mindszenty József Általános Iskola, Gimnázium és Kollégium