Goethe, a nagy német költő mondta: „A kereszténység Európa anyanyelve.” Nekünk újra meg kell tanulnunk ezt a közös nyelvet beszélni. Az Isten-kereső embereket hozzá kell segíteni ahhoz, hogyan Jézus Krisztussal személyes kapcsolatba kerülhessenek. Embertársainknak meg kell mutatnunk az utat Istenhez, a hívő keresztény élethez. A Mennyei Atya mindenkit hív szeretetközösségébe, mindannyian az üdvösség várományosai vagyunk.

Isten, Haza, Család. Keresztény életünk alapkövei, útmutatói ezek a fogalmak, amelyeket gyakran oly’ nehéz követni. Értékek mentén élni, azokért kiállni megpróbáltatások közepette is. Ez a mi feladatunk, ez a mi Istentől kapott küldetésünk. Ez a jó, bár sokkal nehezebb út, amely az ember előtt áll, amiről időnként csábító a letérés. Nem könnyű ezen az úton még csak járni sem, hát még másokat is hívni az útra! De ezt kell tennünk, ez a feladatunk. Mindenkinek el kell jutnia a felismerésig: felvállalni mindenki előtt azt, amit hiszek. Hirdetni szavaimmal, cselekedeteimmel, az egész létezésemmel, hogy én igenis katolikus vagyok.  

Ez a mi dolgunk is, különösen most, mikor egyházmegyénkben az új evangelizáció évét ünnepeljük. Életünk egyik legszebb és legnehezebb feladata a tanúságtétel. Nem csak a hitünkről, hanem magyarságunkról is, és mindenről, ami ezekhez kapcsolódik. Arról, hogy a gyermekeknek családra van szükségük, szerető szülőkre a válások helyett. Arról, hogy a fiataloknak fontos lenne hitük mélyebb megismerése. Arról, hogy az országot imával és tettekkel kell újjáépíteni, mégpedig magyarul, magyarul és magyarul. A végtelenségig lehetne még tovább sorolni, hiszen a mai világban annyi minden beszél hitünk ellen, amivel mind meg kell küzdenünk.

Buzdítsuk hát egymást emelt fővel, büszkén, „tiszta lélekkel s elszánt akarattal”!

Kárnics Borbála (10.b)
Mindszenty József Általános Iskola, Gimnázium és Kollégium