Nagy izgalommal hallgattuk Ildi nénit (Bertókné Bangó Ildikó), az osztályfőnökünket, amikor először említette meg nekünk, hogy esetleg Ausztriába is elmehetnénk, és többek között egy csokoládégyárat is megnézhetnénk.

Miután a szüleink is támogatták az ötletet és a tartalmasnak ígérkező programot, megkezdtük az előkészületeket. Volt, akinek még be kellett szereznie a határátlépéshez szükséges okmányt is, és megkezdődött a belépőjegyekhez szükséges összeg összegyűjtése is. Le kellett foglalni a buszt, és egyeztetni kellett a kísérő tanárokkal is.

Elérkezett a várva várt nap. Az iskola előtt ott állt már a busz, a kicsit talán aggódó szülők és egy-két testvér is. Bevallom, én is aggódtam kicsit, mert az előző napok szép, napsugaras idejének nyoma sem volt. Hűvös szél fújt és fenyegetően gyülekeztek az égen az esőfelhők is. Felszerelkeztem én is esernyővel, esőkabáttal, hideg időre meleg ruhával.

Végre elindultunk. Ildi nénin kívül elkísérte az osztályunkat Szilvi néni is, és Becze Laci bácsi is, aki vállalta az idegenvezető szerepét. Eljött velünk pár szülő és néhányunk testvére is.

Első állomásunk Lockenhaus (Léka) volt, mely a Gyöngyös-patak (Güns) völgyében, a Kőszegi-hegység lábánál fekszik. Laci bácsi rövid bevezetőjéből megtudtuk, hogy a lékai várnak, mely a pataktól körülvett sziklán épült a XII. sz. elején, nagyon sok magyar vonatkozása van. A vár egy ideig a Kanizsaiak, majd a Nádasdy család birtokában volt, később pedig közel három évszázadon keresztül az Esterházy család birtokolta. Érdekes volt számomra, hogy a rövid időutazás végén kiderült, egy osztrák író, Paul Anton Keller vette meg végül a várat az Esterházyaktól, és szinte minden vagyonát a vár restaurálására költötte.

Szép, tiszta, rendezett várudvar fogadott minket, még a falakra felfuttatott borostyánt is megcsodáltam. A várban láthattunk egy korabeli konyhát, egy feltevések szerint a templomos rend által titkos találkozóhelyként használt termet, egy kínzókamrát, és a szintén a vár részét képező kápolnát, valamint a hozzá tartozó „papi szobát”. Nekem legjobban mégis a lovagterem tetszett az óriási kerek asztallal, a masszív székeivel és a falakon lévő magyar családi címerekkel.

A várat követően a lékai templomba vezetett utunk, melynek szintén van magyar vonatkozása: Nádasdy Ferenc építtette, és az altemplomban még ma is a Nádasdyak családi kriptája található.
Kirándulásunk következő fontos állomása Bernstein (Borostyánkő) volt. A település Burgerland tartományban, a Borostyánkői-hegység lábánál fekszik. Érdekessége, hogy az ókorban fontos állomása volt a híres Borostyánútnak.

Bernstein várát 1892-ben vásárolta meg az Almásy család. Itt, ebben a várban született Almásy László gróf, a híres Afrika-kutató. Részben az ő életéről szól Az angol beteg c. Oscar-díjas film is.  A vár jelenleg szállodaként üzemel, így oda nem mentünk be, viszont Laci bácsitól sok érdekességet hallhattunk a család történetéről és Almásy gróf életéről. A vár előtti szép parkban jutott idő pár osztálykép készítésére is.
A kiránduláson kaptunk egy kis szabadidőt Oberwartban.

A nap végére maradt az egész napos, változatos program megkoronázásaként a riegersburgi Zotter csokoládégyár.
A kóstoló-expedíció kezdetén a gyár mozijában „Kakaó-filmet” néztünk meg a kakaóbab termesztéséről, válogatásáról, szállításáról. Bepillantást kaptunk a csokoládégyár kulisszatitkaiba is. Ezután kezdődött csak a kóstolás, melyhez magyar nyelvű audio guide is rendelkezésre állt.

A kóstolóprogram állomásain a csokoládégyártás legkülönfélébb fázisaiban lévő, legkülönbözőbb ízesítésű, illatú és halmazállapotú csokikat kóstolhattuk meg, szabadon, tetszés szerinti mennyiségben. Ehhez már a legelején kaptunk egy porcelán „kóstoló-kanalat” is. Elárulom, volt, aki a látogatás után kicsit rosszul érezte magát.  A kóstoló-kanállal nem győztük enni a folyékony csokit, és vajon ki tudott volna ellenállni a mini libegőkön és mini futószalagon folyamatosan érkező finomabbnál finomabb csokiknak? Volt kávés, nugátos, mogyorós, tejkaramellás, gyümölcsös, de még szarvasgombás és chilis is.

Úgy jöttünk ki, hogy nyáron feltétlenül vissza kell csábítani ide a rokonainkat is.
A buszban hazafelé is nagyon jó volt a hangulat, a sok csokoládé után azonban most már inkább a sós ropogtatnivalókkal próbálkoztunk.

Az első közös felsős kirándulásunk nagyon jól sikerült és még az időjárás is kegyes volt hozzánk. Laci bácsi személyében pedig egy nagyon kedves és jó idegenvezetőre találtunk.

Az osztályközösségünk pedig tovább kovácsolódott.

Horváth Csaba Bence, 5. b osztály
Ady Endre Általános Iskola, Gimnázium és AMI