Amikor csak tehetjük, mindig játszunk. Az iskolában két helyen is van pingpong-asztal felállítva. Az órák közti szünetekben az alsó szinten szoktunk pingpongozni. Ilyenkor az osztálytársaimmal játszunk. Ha kicsengetnek, fogjuk az ütőnket, és becsengetésig megy a játék. Igaz, hogy sokszor a Dani nyer, de attól még nekünk is jó a kedvünk. Azt azonban nem szeretjük, amikor a Dani a meccseken folyamatosan lecsapja a labdát. Néha előfordulnak veszekedések is. Persze azért mások is győznek, a Danival is előfordul egyszer-kétszer, hogy kiesik. Mi már ötödikesek vagyunk, de a volt tanító nénink, Kriszta néni is szokott velünk játszani, ő is szereti. Mi pedig külön örülünk, ha felnőtt is beáll a játékba. Úgy még izgalmasabb! Egyszer még az igazgató úr is játszott velünk, de hamar kiesett. Csak az a baj, hogy a Luca sokat kiabál, és leszidnak miatta a tanárok. Főleg a lányok pingpongoznak az osztályunkból. A fiúk le szoktak jönni, de ők többnyire csak kiabálnak és futkosnak. Ezek miatt a rendetlenségek miatt előfordult már, hogy délelőtt nem mehettünk le játszani. Aztán utána igyekeztünk jobban figyelni magunkra, nem hangoskodni, mert a játék fontos nekünk.

Én délutánonként is szoktam rendszeresen játszani. Akkor a büfé előtti aulában pingpongozunk. Itt főleg nagyobbak vannak, még gimisek is. Jó a társaság, a játék közben jókat beszélgetünk, kipihenjük a nap fáradalmait.

Nagyon szeretek pingpongozni, minden nap játszom. Örülök, hogy ilyen jó szabadidős elfoglaltságot találtam magamnak.  

Tompa Márta (5.b)
Mindszenty József Általános Iskola, Gimnázium és Kollégium