A bika legyőzése (petőfis diák elbeszélése) – Diákújság pályázat

Zalaegerszeg címer
Hírek

A bika legyőzése (petőfis diák elbeszélése) – Diákújság pályázat

2012 április 20 - péntek
Felbukott a nap, ragyogott a reggeli ég. Minden utcába besütött a fénye. Egy padon ültem, és napfürdőztem. Törtem a fejem, vajon mit tegyek. Se pénzem, se hírnevem. Pedig le kell győznöm a csehet. De hát hogy vegyek magamnak páncélt, kardot, felszerelést? Talán álljak be valahol segédnek? Ej, micsoda megaláztatás lenne!

Gondolataimat nagy lárma zavarta meg. Kérdezgettem az embereket, hogy mi lehet ez, de ők sem tudták, csak futottak menedéket keresve. Én nem menekülök addig, amíg nem tudom, hogy mi a veszedelem. Benéztem minden utcába, bejártam minden teret, de valahogy mindig elkerültem a riogatót. Megláttam egy embercsoportot kötelekkel és mérges kutyákkal. Odatolakodtam a tömeg közepére, és akkor megláttam a fenevadat. A háta mögé lopóztam, hogy úgy fogjam el. A kutyák rátámadtak, harapdálták, ezért már vérzett a füle, mara, szügye, de még a lába is.

Magamra akartam terelni a figyelmét, ezért kurjongattam és ugráltam. A bika megfordult, kaparta a földet, fújtatott, és mivel piros volt a szeme, tudtam, hogy nagyon dühös, és mindjárt támad. Elszaladtam az út végén álló kereszteződéshez, hogy legyen elég hely a „birkózásra”. Az ellenfelem megiramodott és egyenesen nekem tartott. Magamban imádkoztam Istenhez, hogy segítsen, adjon erőt, mert nagyon izgultam. Éreztem a hideg verejtéket az arcomon.

Amikor már eléggé közel ért, megmarkoltam a szarvát, és egy nagyot rántottam rajta. A fenevad a földre került. Az emberek (már aki nem bújt el), segítettek megkötni, és elvinni a vágóhídra. Estefelé amikor már feldolgozták a szökevényt, a mészároslegények dobtak nekem fizetségül egy darab májat, és el is kergettek onnan. A májat otthagytam, hadd egyék meg a kutyák. Olyan mérges voltam! Hát ez jár az emberek megmentőjének? Szomorúan tovább ballagtam. A városban nem adott senki szállást, úgyhogy a temetőben húztam meg magam.
Kénytelen voltam a hideg sírköveken aludni. Bár amilyen fáradt voltam, hamar elnyomott az álom. A fekete ég csillagmintás takaróval betakart és a szél susogott nekem altatódalt.

Gonda Anna 5.b osztály
Belvárosi Magyar-Angol Két Tanítási Nyelvű Általános Iskola
Petőfi Sándor Székhelyiskola

Tartalom megosztása: