ZTE: Vlaszák – Turcsik, Miljatovics, Varga, Panikvar – Szalai, Horváth A. (Illés, 52.), Kamber, Balázs (Barna, 69.) – Prince, Simon A. Vezetőedző: Csank János.

Nem tudjuk, hogy a mérkőzésen jelenlévő 800 néző – lehet, hogy ennyien sem voltak – milyen állapotban hagyta ott a stadiont. Mert ez a mérkőzés minden volt, csak idegnyugtató nem.

Az első félidő után mérget vettünk volna rá, hogy simán elhozzuk a 3 pontot, s maradunk a tabella 2. helyén.

Aztán 3-3 után vagy a méregtől nem láttunk, vagy letargikusan legyintettünk. Végül felrepültünk a mennyekbe.

Még néhány ilyen hétvége, s vagy kórházba kerülünk, vagy ismét ott leszünk szépszámban a ZTE Arénában.

Remélhetően inkább az utóbbi következik be, töltsük meg jobban a nézőteret.

Azért nem kellene mindig az utolsó pillanatokban berúgni a győztes gólt. Történhetne az a 80.-ban is.

Vélemények:
Dézsi Attila, a ZTE ügyvezetője: – Izgalmas mérkőzést játszottunk, amit mi tettünk azzá. Az I. félidő a miénk volt, ez alapján megérdemelten nyertünk.

Vass László, a ZTE edzője: – Az első játékrész a miénk volt. Szünet után , azt követően, hogy egy szerencsétlen gólt kaptunk, a játékvezető is belenyúlt a mérkőzésbe. 3-2-nél náluk volt a lélektani előny. Panikvar szép szólója után megérdemelten nyertünk.

Vlaszák Géza, a ZTE kapuvédője: – Egyértelmű, hogy az első félidőben a mi akaratunk érvényesült. A szünet után magunkra húztuk őket, egyenlítettek, de Panikvar találatával végülis nyertünk, nem érdemtelenül.

Szalai Tamás, a ZTE játékosa: – Az első félidő után úgy éreztem, hogy megnyertük a találkozót. .Szünet után többet birtokolta a labdát a hazai csapat, egyenlített, de az összkép alapján megérdemeltük a három pontot.

Zala-Lap, B. I.