Tavaly nyáron nem változott a csapat összetétele, és volt egy nagyon kemény nyári edzőtábor, melyet Boyér Sándorral tartottunk. Itt határoztuk el, hogy az első három hely valamelyikén szeretnénk végezni.

Jól kezdődött a szezon, a félévet másodikként zártuk. Télen igazoltunk két új játékost, Bedő Ágnest és Kovács Lillát, akik felsőbb osztályokban játszottak korábban.

Nem tartottunk pihenőt, teremben és januártól szabadban folytattuk az edzéseket. Nagyon keményen dolgoztak a lányok.

Végig nagy riválisunk volt a Kertváros csapata, akik arra büszkék, hogy minden mérkőzésen rúgtak gólt. Ezt a statisztikát az év végi döntőn mi rontottuk el, amikor is 0:3 – ra legyőztük őket, ezzel a dobogó tetejére jutottunk.

– Ez mit jelent a továbbiakra nézve?

– Nem eldöntött kérdés még, hogy indulunk-e az NB II-ben. A tárgyalások folynak, de anyagiak függvénye a dolog. Én úgy érzem ott is jól megállnánk a helyünk. Feltétel lenne még az U15-ös csapat léte, ezt is meg tudnánk oldani. Szintén nagy kérdés, hogy hol legyen a csapat székhelye. Felmerült, hogy Teskándra települjünk át. Ami biztos, hogy június 19-én lesz az éremátadás ünnepséggel Teskándon. Aztán a falunapon játszunk mérkőzést, és ismét edzőtáborozunk Kehidakustányban.

Néhány statisztikai adat a végére. A Landorhegy kapta a legkevesebb gólt (7), viszont ők zörgették legtöbbször az ellenfél hálóját (69). A gólkirálynő szintén a csapatból került ki Köröcz Bianka személyében.

(Zala-Lap, bánfi kati)