– Úttörő kezdeményezés volt az intézet létrehozása a munkatársak elhivatottságával, szakmai tudásával, mely a sérült gyermekek családjának pedagógiai támogatását is felvállalta. Mindehhez az intézményvezetés bátorsága, profizmusa, kreativitása is kellett – hangsúlyozta Bicsákné Némethy Terézia.

Beszédében megemlítette azokat a szakmai konferenciákat, tanácskozásokat, melyeknek a hitelesség okán a zalaegerszegi intézet volt a bázisa, illetve azokat a közzétett publikációkat, melyek ma is megállják helyüket a szakirodalomban. A nehézségekről is szót ejtett, így a 2005/2006-os tanévet követő létszámleépítésekről, a normatív támogatásért való pereskedésről, vagy a jogkövető magatartást lehetetlenné tevő, a dolgozókat mélyen sértő intézkedésékről.

A szakmai munka eredményességét a megyei és városi önkormányzat, valamint az intézet mellett működő két – az autistákért és az agysérült gyerekekért – alapítvány is segítette, de civilek is támogatták az intézetet. Az autisták számára kiharcolt fejlesztési és ellátási lehetőségek, az épület bővítése, a felsőfokú képzőintézetekkel való aktív kapcsolat, a gyakorlati képzés biztosítása a főiskolásoknak mind említésre méltó ténye az intézmény húsz éves fennállásának.

– A többségi társadalom felelősséggel tartozik a fogyatékkal élőkért. Az elhárítás helyett el kell őket fogadni őket, és mindent meg kell tenni azért, hogy emberhez méltó életet élhessenek – zárta szavait az igazgató.

Az ünnepség végén a közelgő pedagógusnap alkalmából megajándékozták a jelenlegi és nyugdíjas szakdolgozókat, a többi munkatársat, valamint a három önkéntes segítőt.

(Zala-Lap)