– Évekkel ezelőtt vettem részt kézműves képzésen az oviban (Kis utcai) és nagyon megtetszett a gyöngyfűzés. Tagja vagyok a Zalaegerszeg-Marosvásárhely Baráti Társaságnak, sokszor járok Erdélybe és ott láttam először fűzött kokárdát, címert. Számomra a magyarságtudat nagyon fontos, ezekkel az ajándékokkal próbálok ennek erősítéséhez hozzájárulni. Volt olyan óvodásom, aki most már hetedik osztályos és újságolta, hogy még mindit azt a régi gyöngy kokárdát hordja. De kért már tőlem ilyent a házi orvos vagy a fodrász is.

– Mennyire nehéz elkészíteni?
– Azt gondolják az emberek, hogy ez gyorsan megvan. A kidolgozottabbhoz akár két órás munka is kell, de fél órát minimum rá kell szánni. Fontos a gyöngy minősége, attól lesz igazán mutatós a kokárda – és gondoljuk attól a szeretettől olyan szívmelengető a viselése, ahogyan a készítője dolgozik vele. Nem csoda, ha az ovisok is kedvet kaptak, sőt kiharcolták, hogy ők is készíthessenek ilyent az anyának, a mamának, a tesónak…

Napok óta szorgoskodnak tehát a legkisebbek, akik egyébként szép műsorral ünneplik március 15-ét. Ekkor nemcsak saját fűzésű kokárdájukat viselik majd, hanem az óvó nénik és családtagjaik közreműködésével készült piros-fehér-zöld szoknyát, pártát, huszárkalapot és kiskardot.

– Az óvodában a magyarságtudatot csak így lehet erősíteni – mondta végül Kauzli Zsuzsanna.

(Zala-Lap, B. K.)