„Odamegyek és beszélek”
A Duma Láda stábjában vagyok. A kezdő csapatból sokan kimaradtak, de én kitartottam a nyári szünetben is. Talán van esélyem, hogy előbb – utóbb élő adásba is bekerüljek.
– Milyen témákkal foglalkoztok?
– Ami a fiatalokat érdekelheti, és ami egy szombat délutánba illik. Semmi szélsőségessel. Általában van egy kiinduló téma, és a köré tesszük a többit. Nekem nagyon tetszett, amikor képregényeket vagy filmeket tárgyaltunk ki.
Egyébként én nem a téma javaslatban vagyok jó, hanem csak odamegyek és beszélek. Egy adásban maximum öten vagyunk a stúdióban. Egyébként nagy lenne a káosz, így is órákba telik a vágás.
– A beszédkézségednek feleléskor is hasznát veszed?
– Elég gyorsan tudok tanulni. A történelem a kedvencem, és vannak tárgyak, amik elég távol állnak tőlem. Az iskolai ünnepélyeken a szavalatot nem tudom megúszni.
– Ilyennek képzelted a média világát?
– Nagyon még nem látok bele, mert ezzel az egy műsorral van kapcsolatom.
– Az álmodnak egy kis darabja már megvalósult.
– Ez jó érzés, csak jó lenne többet tudni a hallgatói véleményekről. Szerintem a fiatalok még kevésbé hallgatják ezt a műsort.
– És mi leszel, ha nagy leszel?
– Szeretném megpróbálni a színművészetit, vagy pedagógiai vonalon, esetleg pszichológia. Mindenképpen beszélni kelljen.
(Zala-Lap, B. K.)
Tartalom megosztása: