A templomkertben dr. Marx Gyula, a város díszpolgára elevenítette fel Szent István életét és országépítő tevékenységét, párhuzamba állítva az ezer évvel ezelőtti és napjaink Magyarországának alapvető problémáit, mint a családi önpusztítás, a tolvajlás, trükkös meggazdagodás, befogadás, alkalmazkodás nehézségei, a rokoni szövetség helyett a munka érdem, mint irányadó szál és a települések összefogásának fontossága.

– 1083. augusztus 20-án Szent László pápai hozzájárulással oltárra emelte első királyunkat. Ez a dátum, a magyar nép legjelentősebb állami ünnepévé magasztosult, melyet a történelmi viszontagságok között valamilyen formában mindig megünnepelt – utalt az eredetre Marx Gyula, majd hozzátette,

az ünneplés alkalom a számvetésre, hogy a közösség megálljon, felmérje a megtett utat, kicövekelje a további lépéseket. – A kérdések tovább kutatása, lelkeinkben keresendő őszinte válaszok és az ezek nyomán kibontakozó tettek az első lépések az életszentség felé vezető úton, melyet Szent István is bejárt.

Ezt követően Ocsovai Grácián plébános, Török Zoltán és Szabó Vilmos lelkészek áldották meg az új kenyeret. – A családok asztalára új kenyér került. Az Isten áldása és az ember munkája együtt. Az életet, az áldást és a jövendőt ígéri. Nincs olyan szép szerte a világon, mint a magyar kenyér. Benne látjuk a Kárpát-medencét, az általa ölelt kis hazát, a földet, melyből vétettünk mi is.

Újra kenyeret adott nekünk a Mindenható. Amikor olyan sok mindent elveszni látunk, magunkat, jelenünket és jövendőnket, bíztasson bennünket ez a látvány, a közös asztal, a mindannyiunknak szánt kenyér. Úgy leszünk, és akkor leszünk többek, ha megbecsüljük a keveset.

Ha egymás között bölcsen, szentül tudjuk megosztani a nekünk ajándékozottat. Legyen áldás a kenyéren és mindazok életén, akik részesülnek e kenyérből. Legyen áldás a hazán, a házon, a nemzeten, a népen, jelenén és jövendőjén – mondta Török Zoltán református lelkész. A műsorban közreműködött a plébánia kórusa és H. Horváth Gyula színművész.

(Zala-Lap, B. K. )