Egerszeg Búcsú a Falumúzeumban
Ahány résztvevő, annyi látásmód a rendezvénnyel kapcsolatban. Tar Jánosné férjével járta a forgatagot. Mint mondta őt elsősorban a helyszín vonzza, bármilyen rendezvény van a falumúzeumban ő azon részt vesz. A sok portéka között volt vérbeli búcsúi kellék is, a tükrös – szíves mézeskalács.
Baranyai István vállalkozótól megtudtuk, olyan családok készítik a hagyományos édességet, akik évszázadok óta a recept titkainak őrzői. A mézeskalács egyébként a hungarikumok sorát gazdagíja, és nemcsak szerelmes fiatalok vásárolják, hanem az idősebb korosztály is nosztalgiából.
– Az országban többfelé járok búcsúba, és úgy látom, sajnos leáldozóban van. Ez is egy magyar szokás és hagyjuk elveszni. Falunapokkal, fesztiválokkal próbálják pótolni, de az alapja és lényege, hogy a falusi emberek vendégül lássák a nagycsaládot már nincs meg.
Pozitívabb véleményen voltak a Boróka Néptáncegyüttes tagjai. Az egyik fiatal táncos fiú, aki látványos, árvalányhajas kalapban lépett színpadra elmondta, náluk Zalaapátiban még szokás a nagy összejövetel, rántott hússal, rétessel, vidám programokkal. Szerinte a lényeg ez utóbbin van, amiből nincs hiány Zalaegerszegen sem.
Németh Zsolt, aki minőségi mézet árult úgy látja inkább gyermekes családok és az idősebb korosztály vesz részt a programokon. A látogatók szívesen fogyasztják a helyben kínált ételeket, de a pénztárca már nem engedi meg az ajándékvásárlást, ami szintén a búcsúi szokásokhoz tartozott egykor. A véradó sátor közelében az egészséges életmód hívei vertek tanyát.
Csillag Ervin, aki a natúr étkezés híve, hozzátette, az emberek nem az egészségmegőrzés okán látogatnak a búcsúba, de vadásznak az érdekességekre. Így nála is többen érdeklődtek az általa árult ritka növény, a Cassia fa termése iránt, mely korunk egyik népbetegségére kínál természetes gyógyírt.
Az érdekességek között a pálmát azonban Keglovics Róbert zöldségszobrai vitték el. A magyar bajnok zöldségszobrász fiatalember első alkalommal volt résztvevője a rendezvénynek, 50 kilogramm virágmintával ékesített dinnyével mutatkozva be. A rövid eltarthatóság miatt a búcsú előtti két nap, két éjjel folyamatos munkával készültek el a nagy nézettségnek örvendő művek. A fáradtság nem látszódott a helyben végzett munka során, amikor is az érdeklődők a cukkinik és sárgarépák átalakulásának lehettek szemlélői.
A szomszédságban a Zalaegerszegi Csipke Stúdió ügyes kezű asszonyai dolgoztak. Mint mondták, a látogatók egy része rácsodálkozott munkáikra, mások inkább elkerülték őket a csipke szó hallatán, mely néhány évtizede pejoratív mellékzöngét kapott. Pedig mind a munkafolyamat, mind a kész művek egyértelműen értéket képviselnek.
– Nem az emberek lettek igénytelenek, csak másra kell a pénz – mondták az esetenként 100 verőkével dolgozó kézművesek, hozzátéve, szinte terítőket nem is készítenek, hanem kreatív módon a mindennapi tárgyak díszítésére alkalmazzák a csipkét. Ez az egerszegi stúdiónak országos szinten is egyediséget ad.
A búcsú ünnepélyes pillanatai közé tartozott a Lokápatrióta Díj átadása. Az elismerést a város napi bálkor szokták átadni, de a gazdasági helyzet miatt idén elmaradt a táncos est. A díjazás azonban nem. 11. alkalommal az elismerést Keszi Lajos, az egykori állami építőipari vállalat vezetője kapta, önzetlen munkája méltatásaképpen.
Nevéhez köthető többek között a falumúzeumbeli templom építése csakúgy, mint az erdei tornapálya vagy a csácsbozsoki vízmű kiépítése. Miután dr. Ribiczey Pál és Gyutai Csaba alpolgármester köszöntője után átvette a díjat, magát egyszerű emberként jellemezte, aki nem szavakban, hanem tettekben fejezi ki magát, segít, ahol tud.
(Zala-Lap, B. K.)
Tartalom megosztása: