Borbás Helga festőművész kiállításával folytatódott a Kölcsey Ferenc Gimnázium rendkívüli rajzórasorozata. (A konkrét tanórára a ballagási előkészületek miatt majd csak később kerít sort a szervező Monok Balázs tanár. De a képek már a helyükön vannak.) Az alkotó örül, hogy ismerős terepen lehet: hiszen nem is olyan rég a gimnázium tanára volt.

Azóta Bécsbe költözött, s egy ottani népfőiskolán tanít, ám a zalaegerszegi művészeti közeg továbbra is fontos számára; mint mondja, nem szeretne tejesen elszakadni szülővárosától. Az iskola galériájában most nem elsősorban a lebegő városok, s nem is a piros dominál. De a színek még mindig nagyon fontosak. Különféle energiamezők ezek, más-más hangulatban.

A bécsi operaház például, melyet rengetegszer megrajzolt, végül pont olyan vörös lett, mint a fejében; „az izzás tette azzá”. Ez húzta mindig vissza, hogy újra és újra megfesse. Egyfajta energiabomba számára az épület. A művészt a városokon kívül a változatosság is motiválja. Így került a vászonra az a magnókazetta, mely a mostani tárlaton látható.

„Szeretek új dolgokat kipróbálni, eltérni attól, amit eddig festettem. Nemrég egy bécsi kórház megrendelésére készítettem tizennégy képet. Ezek egy része városkép volt, ám a másik téma igazi kihívásnak tűnt. Játékokat, játékszimbólumokat kellett megfesteni, ezen belül azonban szabad kezet kaptam” – Sakk, kártya, dominó, rulett – részletekben, gazdag színekben, emlékekben, vagy éppen lényegében. Egyelőre csak Bécsben látható, illetve néhány fotón.

Miért éppen az osztrák főváros? Mert talán pont olyan színes, mint a képek a fejében. Ott mindig történik valami, az egész pezseg, naponta nyílnak tárlatok. Hol egy nagy múzeumban, hol pedig egy kisebb galériában. És ott van maga a város, az épületekkel, utcazenészekkel, kávéházakkal. Egy nagy felfedezőút, s energiafolyamat. Mely feltölti az alkotót, aztán az továbbadódik a képekbe, onnan meg az emberbe, aki épp nézi.

(Zala-Lap, pP)