Harmadik alkalommal csatlakozott a Göcseji Múzeum az országszerte megrendezésre kerülő Múzeumok Éjszakája programsorozathoz. Az előző évekhez hasonlóan ismét volt játszóház; arcfestéssel, agyagozással, nemezeléssel, Zóka Gyula aktív közreműködésével most is lehetett jelmezekben fényképezkedni. A „Meg is mosakodjál” – higiénia a 20. századi falun című időszaki tárlathoz kapcsolódva, pedig rajzversenyt hirdettek óvodások és iskolások részére, melynek legjobbjaiból kiállítás nyílt a folyosón.

A múzeum idén először komoly meglepetéssel is készült: egy Munkácsy festmény, és a művész néhány személyes tárgya került átmenetileg Zalaegerszegre. Kostyál László igazgatóhelyettes-művészettörténész elmondta, hogy az első Múzeumok Éjszakáján a látogatókkal kérdőíveket töltettek ki, hogy milyen programokat látnánk a későbbiekben szívesen. A legtöbben akkor Munkácsy kiállítást írtak a papírra. Ez nem is csoda, hiszen az elmúlt évek egyik legnagyobb látogatottságú anyaga az a Munkácsy-gyűjtemény volt, mely az ország több városába is eljutott. Zalaegerszegre sajnos technikai akadályok miatt nem.

A Megyei Múzeumok Igazgatóságának Szövetsége által meghirdetett „Cseréljünk műtárgyat” akció segítségével viszont sikerült egy hétre a városba hozni Munkácsy Zongoralecke című alkotását, melyet az első emeleti folyosón állítottak ki.  A kép mellé érkezett néhány ecset, családi fotó, címeres szivartárca és vázlatfüzet grafikákkal.

Munkácsy mellől egyenes út vezetett a Központok a Zala mentén állandó tárlathoz, mely hajnali kettőig nyitva állt a közönség előtt. Béres Katalin történész és Straub Péter régész felváltva kalauzolta a látogatókat. Ott jártunkkor Béres Katalin már a 60-80-as évek helyi történéseinél tartott, majd az egyik harminc évvel ezelőtt készült fotón segített eligazodni egy kertvárosi családnak, akik utcájukat keresték. Mindeközben gyerekek csodálták a piros-fehér Panni robogót, és a szomszédságában lévő (ma már retro) szobabelsőt. Mígnem az egyik kisfiút el nem ráncigálta onnan anyukája, mondván „ilyen van még a Nagyinál is”.

A restaurátorok sem pihentek az éjjel. A fém -és farestaurátor műhelyekben állandó volt a tömeg. Varju András műtárgyvédelmi osztályvezető szinte megállás nélkül a tárgytisztításról beszélt, különösen a fémfelületek mechanikus tisztításáról és annak eszközeiről. „A restaurátornak tudnia kell, hogy meddig lehet egy felületen dolgozni. A túlzott tisztítás rizikós, lyukadáshoz vezethet. A kellemes középutat célszerű megtalálni” – hallatszott a nyitott ajtón át.

Az udvaron közben folyamatosan szólt a zene: Takács Ferenc ütős hangszeres koncertje után a Hétrét játszott, majd Horváth Károly népzenei koncertje következett. Podhorszky Gábor klasszikusgitár-művész Farkas Ignác színművész estjéhez adott zenei aláfestést. Az éjszaka a hagyományokhoz híven táncházzal folytatódott és zárult.
Jövőre, ha sikerülne a Falumúzeumban fényt varázsolni – mondta Vándor László még koraeste ott a lépcsőn állva – akkor az egész várost átfogó Múzeumok Éjszakáján ünnepelhetnénk Szent Iván napját. (Zala-Lap Kft., P.P., P.K.E.)