– Úgy érzem, minden művésznek feladata olyannak bemutatni saját korát, amilyen. Ha ez sikerül, maradandót alkotott, bevéste nevét a történelembe – fogalmaz Szabolcs Péter. – Életem meghatározó időszaka volt, amikor idekerültem Zalába. Az engem körülvevők tisztességre tanítottak, megmutatták, hogyan éltek ők korábban. Szeretetükért, odaadásukért kívánok köszönetet mondani legújabb, és egyben egyik legrégebbi alkotásommal.

Nem egyszerű emberpárról van szó! – teszi hozzá a Munkácsy-díjas szobrászművész. – Létük és tetteik királlyá és királynévá emelik őket. Minden cselekedetükkel az életet szolgálták, tisztességesen éltek, nem teljesen úgy, mint mi. Felnevelték gyerekeiket, elküldték őket egyetemre, orvosnak taníttatták őket, akik aztán vissza nemigen tértek meggyógyítani szüleiket. Pedig ők, az egyszerű, hétköznapi emberek az alap, a fundamentum, amire épül az ország.
A régi falusi emberek birtokában voltak minden olyan tudásnak, amire szükségük volt. Tudtak földet művelni, gyerekeket nevelni, tisztességben élni. Ma – ezzel szemben – tele vagyunk minden felesleggel, a legfontosabb, a tisztesség azonban gyakran hiányzik belőlünk. Ezért gondoltam úgy, hogy vissza kell hozni, be kell mutatni gyökereinket. A Király és Királyné az, aki megtanít bennünket a tisztességre.

– Saját szüleit is beleformálta az emberpárba?

– Természetesen. Nagymamám egyértelműen visszaköszön a néniben. De benne foglaltatnak az alkotásban fogadott szüleim is, akárcsak a város, melyet szintén a családomnak tekintek. Köszönet és hála illeti őket. 

A Király és Királyné éppen a művész születésnapján kerül méltó helyére. Szabolcs Péter úgy fogalmaz, eleget tett hivatásának. Élete egyik kiemelkedő alkotása az emberpár, de már tervezi egy csodaszép terhes anya megformálását.
A skanzenbe látogatókat fogadó idős pár bronzba öntését az önkormányzat finanszírozta. A szobrászművész nem fogadott el tiszteletdíjat munkájáért, ajándékba adja azt az őt befogadó városnak.