– Nagy valószínűség szerint családi okok miatt visszatérek Romániába – így a játékos. – Honvágyunk van, fájó szívvel, de búcsút intek a ZTE-nek.
– Mennyi időt töltött Magyarországon, és mely csapatokban szerepelt?
– Öt évet. Ebből két esztendőn át a DVSC-ban játszottam, hármat a ZTE-ben.
– Melyik együttes volt a kedvesebb ön számára?
– Egyértelműen a ZTE. Az okokat azt hiszem nem kell sorolni. A legfontosabbat említeném, itt lettem magyar bajnok. A Ferencváros ellen én szereztem a bajnoki címet jelentő gólt. Ez volt életem eddigi legfontosabb gólja. Mellette még több szép góllal örvendeztettem meg a publikumot.
– A pályán a finom megoldások híve volt.
– A mai labdarúgás eltolódott az erő felé, de úgy vélem, a szurkolók inkább a technikás játékosok kedvéért járnak a mérkőzésekre. Egy-egy szép mozdulatra évek múlva is emlékeznek. Nem véletlenül, hogy a sztárcsapatokban Barcelona, Real Madrid, akad egy-két ilyen sztár, akikért a nézők megtöltik a stadionokat. A magam szintjén ezt a játékstílust képviseltem.
– Az edzők nem mindegyikénél volt kedvenc, ez mintha kedvét szegte volna.
– Akkor tudtam jól játszani, ha éreztem a bizalmat. Engem feldobott, ha bízott bennem a mester. Bizonyította ezt az idei tavaszi szezon hajrája, amikor kezdő voltam.
– Milyen volt a csapattársaival a kapcsolata?
– Senkivel nem volt konfliktusom, de a legjobban Csóka Zsolttal jöttem ki, ő sokat segített nekem a beilleszkedésben.
– A szurkolók is szerették, gyakran skandálták a nevét.
– Igyekeztem a pályán és azon kívül is úgy viselkedni, hogy szimpatikus legyek számukra, és mellette jól játszani. Egerszegen egyértelműen jobban éreztem magam, mint Debrecenben. A zalai megyeszékhely és a szurkolók szeretete örökre megmarad emlékeimben.
– Mihez kezd odahaza Romániában?
– Kolozsvárra költözünk vissza, ott van két csapat, egy első- és egy másodosztályú. Szeretnék még játszani. Úgy érzem, egy-két jó év még van bennem.