Dr. Gyimesi Endre polgármester köszöntőjében a szülőföld szeretetére, s az előttünk álló nemzedékek megbecsülésére hívta fel a diákok figyelmét. Mint mondta, a húszas-harmincas években három nagy képzőművésze is volt az országnak, akik ízig-vérig zalaiak voltak: Zala György és Kisfaludy Stróbl Zsigmond szobrászművészek, és Vajda Lajos festőművész. Vajdát életében alig ismerték, 1940-ben, halála előtt egy évvel vettek tőle először alkotást, ám az utókor mégis az egyik legnagyobb művészként tartja számon. A polgármester jó ötletnek tartja, hogy az iskola a galériáját nem hagyta név nélkül, s külön öröm, hogy egy zalaegerszegi művészt választott példaképül.

Az emlékkiállítást Pataki Gábor művészettörténész, az MTA Művészettörténeti Kutató Intézetének igazgatóhelyettese nyitotta meg, majd Vajda Lajos életútját és munkásságát értékelve úgy fogalmazott, hogy a művész a galéria-avatóval szimbolikusan is hazatért szülőföldjére. Azzal, hogy a gimnázium a hazai neoavantgard egyik fontos képviselőjének a nevét választotta, közelebb viszi a vizuális kultúrát a fiatalokhoz, s mindazokhoz, akik az intézménybe látogatnak. Munkássága jó példa arra is, hogy hogyan lehet ötvözni a kor legmodernebbnek számító – hol kubista, hol szürreális, hol konstruktivista – stílusát a hagyományok ápolásával, a göcseji formavilág megőrzésével, vagy éppen a pravoszláv ikonok elemeinek felhasználásával.
Az ünnepség alatt, a kiállítás kiegészítéseként vetített képeket is láthattak az érdeklődők Vajda Lajos életéről és alkotásairól.