Mozgalomból a kávéházba
2005 február 10 - csütörtök
József Attila születésének 100. évfordulója alkalmából tematikus lapszámmal és számos kulturális rendezvénnyel készül ebben az esztendőben a Pannon Tükör kulturális folyóirat. Péntek Imre főszerkesztő elmondta, hogy tavaly a Kulturális Minisztérium meghirdetett egy pályázatot, mely lehetőséget ad egy József Attilával foglalkozó különleges lapszám megszerkesztésére, ami a tervek szerint szeptemberben jelenik majd meg. Ezenkívül április 4-én és 11-én a témához kapcsolódó programokra is sor kerül a városban.
– A Pannon Tükör tematikus kiadványa attól lesz különleges, hogy olyan József Attila-versekhez, életképekhez kapcsolódó témákat dolgoz fel, amik eddig nem kaptak túl nagy figyelmet. Ilyen például a komolyzene és a képzőművészet területe. Király László zeneszerző azokról a kortárs magyar komolyzenei művekről írt tanulmányt, melyek a költő verseinek inspirációi alapján készültek. Novotny Tihamér művészettörténész pedig igyekezett összegyűjteni azokat a szintén kortárs képzőművészeti alkotásokat, melyek József Attila-versek ötlete alapján készültek. Ezek egy része illusztráció, de van köztük hangulatokra, motívumokra épülő alkotás is. Szeretnénk, ha néhányat közülük nemcsak fotókon, hanem kiállítás formájában is be tudnánk mutatni.
A főszerkesztő további érdekességeket is elárult, felkért például néhány magához hasonló József Attila-díjas költőt (Bereményi Gézát, Kerék Imrét, Győri Lászlót, Villányi Lászlót és Kovács Istvánt), hogy néhány oldalban készítsenek „vallomást” az évforduló kapcsán. Ez nemcsak a folyóirat hasábjain jelenik majd meg, hanem egy élő műsor formájában része lesz az április 4-i rendezvénysorozatnak. A lapszám határokon túlra is átnyúlik, több szerző (például Bence Lajos, Makkai Ádám, Kabdebó Tamás) készített ugyanis tanulmányt József Attila költészetének hatásáról mind a határon túli magyar, mind pedig a horvát, angol, német, orosz vagy szlovén irodalomban.
– Sajnos sokan hiszik és terjesztik, hogy József Attila már nem időszerű, nem lehet új dimenziókat nyitni művészetében – folytatja Péntek Imre. Ez óriási tévedés, annál is inkább, mert az elmúlt rendszerben meghamisították költészetét, és nem tárták fel kellőképpen munkásságát. Az elmúlt negyven-ötven év nem volt alkalmas arra, hogy hiteles, valószerű képet rajzoljon a költő személyéről és költészete bizonyos fordulatairól. Ez utóbbi a legfontosabb, hiszen aki mélyebben foglalkozik József Attila életével, az tudja, hogy 1931-ben sorsdöntő esemény történt: egyik verse miatt, ami a moszkvai Sarló és Kalapács újságban jelent meg, fasisztának bélyegezték.
Péntek Imre szerint ez, és még néhány magánéleti motívum (Szántó Judittal való kapcsolata) okozott súlyos változást a költő életében, mely mélységesen sértette. Ez vezetett el ahhoz is, hogy az akkor még illegális kommunista párt és József Attila között kölcsönösen megromlott a viszony, tiltólistára tették, s nem engedték, hogy szemináriumokon verseit felolvassa. Élő bizonyítéka ennek Garai János, „Ha a költő jobbra tér” című írása is, melynek utolsó két sora így szól: „egy osztályharcos pöcegödörben megannyi versed elrohad”. Furcsa, hogy pont ebből az időszakból hiányoznak József Attila-költemények, melyeket „eltűntnek”, „megsemmisültnek” nyilvánítanak, pedig a költő reagált az őt ért támadásokra. Tény az is, hogy pszichiátriai kezelései is ettől kezdve váltak gyakoribbá, ám ami mindenképpen fontos, hogy József Attila 1931 után a mozgalomból visszatért a kávéházba.
Péntek Imre „Viaszrózsák egy szerelemre” címmel színművet is írt erről az időszakról, mely szintén olvasható lesz a Pannon Tükör tematikus számában, s a tervek szerint színdarab is készül a drámából.
– A színműben a munkaképes, aktív, borotvaéles eszű József Attilát és a Szántó Judittal való szerelmi kapcsolatát kívánom bemutatni, nem pedig a kezelés alatt álló embert. A jövő feladata, hogy árnyaltabb, valóságosabb képet adjunk József Attiláról, mert ő nem a munkásmozgalom beteg költője volt, hanem egy kivételes tehetségű művész, esztéta, aki autodidakta módon szerzett hatalmas műveltséget. Persze betegsége valós, ám ezt is és kezelését is újra kell értékelnie a mai kornak. A Pannon Tükör erre is kísérletet tesz, Hagymás István tanulmánya például ezzel a témával foglalkozik.
A főszerkesztő úgy látja, hogy igenis lehet, sőt kell is új dimenziókat nyitni József Attilával kapcsolatban, ezért nemcsak az évforduló miatt időszerű a költőről értekezni. A Pannon Tükör különszáma és a hozzá kapcsolódó kulturális rendezvények ezért a megemlékezésen túl ablakot is nyitnak egy valóságosabb József Attila-képhez, mely ugyanolyan sorsfordító lehet, mint az ő életében a moszkvai bírálat.
A főszerkesztő további érdekességeket is elárult, felkért például néhány magához hasonló József Attila-díjas költőt (Bereményi Gézát, Kerék Imrét, Győri Lászlót, Villányi Lászlót és Kovács Istvánt), hogy néhány oldalban készítsenek „vallomást” az évforduló kapcsán. Ez nemcsak a folyóirat hasábjain jelenik majd meg, hanem egy élő műsor formájában része lesz az április 4-i rendezvénysorozatnak. A lapszám határokon túlra is átnyúlik, több szerző (például Bence Lajos, Makkai Ádám, Kabdebó Tamás) készített ugyanis tanulmányt József Attila költészetének hatásáról mind a határon túli magyar, mind pedig a horvát, angol, német, orosz vagy szlovén irodalomban.
– Sajnos sokan hiszik és terjesztik, hogy József Attila már nem időszerű, nem lehet új dimenziókat nyitni művészetében – folytatja Péntek Imre. Ez óriási tévedés, annál is inkább, mert az elmúlt rendszerben meghamisították költészetét, és nem tárták fel kellőképpen munkásságát. Az elmúlt negyven-ötven év nem volt alkalmas arra, hogy hiteles, valószerű képet rajzoljon a költő személyéről és költészete bizonyos fordulatairól. Ez utóbbi a legfontosabb, hiszen aki mélyebben foglalkozik József Attila életével, az tudja, hogy 1931-ben sorsdöntő esemény történt: egyik verse miatt, ami a moszkvai Sarló és Kalapács újságban jelent meg, fasisztának bélyegezték.
Péntek Imre szerint ez, és még néhány magánéleti motívum (Szántó Judittal való kapcsolata) okozott súlyos változást a költő életében, mely mélységesen sértette. Ez vezetett el ahhoz is, hogy az akkor még illegális kommunista párt és József Attila között kölcsönösen megromlott a viszony, tiltólistára tették, s nem engedték, hogy szemináriumokon verseit felolvassa. Élő bizonyítéka ennek Garai János, „Ha a költő jobbra tér” című írása is, melynek utolsó két sora így szól: „egy osztályharcos pöcegödörben megannyi versed elrohad”. Furcsa, hogy pont ebből az időszakból hiányoznak József Attila-költemények, melyeket „eltűntnek”, „megsemmisültnek” nyilvánítanak, pedig a költő reagált az őt ért támadásokra. Tény az is, hogy pszichiátriai kezelései is ettől kezdve váltak gyakoribbá, ám ami mindenképpen fontos, hogy József Attila 1931 után a mozgalomból visszatért a kávéházba.
Péntek Imre „Viaszrózsák egy szerelemre” címmel színművet is írt erről az időszakról, mely szintén olvasható lesz a Pannon Tükör tematikus számában, s a tervek szerint színdarab is készül a drámából.
– A színműben a munkaképes, aktív, borotvaéles eszű József Attilát és a Szántó Judittal való szerelmi kapcsolatát kívánom bemutatni, nem pedig a kezelés alatt álló embert. A jövő feladata, hogy árnyaltabb, valóságosabb képet adjunk József Attiláról, mert ő nem a munkásmozgalom beteg költője volt, hanem egy kivételes tehetségű művész, esztéta, aki autodidakta módon szerzett hatalmas műveltséget. Persze betegsége valós, ám ezt is és kezelését is újra kell értékelnie a mai kornak. A Pannon Tükör erre is kísérletet tesz, Hagymás István tanulmánya például ezzel a témával foglalkozik.
A főszerkesztő úgy látja, hogy igenis lehet, sőt kell is új dimenziókat nyitni József Attilával kapcsolatban, ezért nemcsak az évforduló miatt időszerű a költőről értekezni. A Pannon Tükör különszáma és a hozzá kapcsolódó kulturális rendezvények ezért a megemlékezésen túl ablakot is nyitnak egy valóságosabb József Attila-képhez, mely ugyanolyan sorsfordító lehet, mint az ő életében a moszkvai bírálat.
Tartalom megosztása: