keresés a weboldalon

Zalaegerszeg

Robi a megasztárban

Zalaegerszeg címer
Hírek

Robi a megasztárban

2004 december 01 - szerda
Domján Róbert gyermekkorában még édesanyja unszolására ment el a zalaegerszegi Hevesi Sándor Színház meghallgatására. A Twist Olivér című musicalbe kerestek szereplőket, a főszerepet másfél évig játszotta. Ezután beindult a „verkli”, hiszen utána meghívást kapott a Rockszínházba a Nyomorultak című rockoperába, ahol két évig ment a darab. Visszatért Egerszegre, ahol a Légy jó mindhalálig című darabban kapott szerepet.

Négy-öt év színházi munka után kezdte el a színészképző stúdiumot, közben zenét kezdett tanulni. Az év végi vizsgák után azonban az akkori vezetőség választás elé állította: zene vagy színház.
Az egerszegiek már tudják a folytatást, Róbert a zenét választotta. Jött a Lorenzo, a Tranzit, majd a Woodoo zenekar. Már akkor megfogalmazódott benne a vágy, szeretne egy kicsit a „szólókarrierjével” is foglalkozni, hiszen nem minden esetben találkozott a zenekari és az egyéni elgondolás, ízlés. Egyszóval: kereste az egyéniségét, amit talán most a Megasztár című produkcióban való fellépése során meg is talált.
– A meghallgatás első pár napjában ezer embert hallgattak meg, naponta száz embert kellett értékelnie a zsűrinek. Hihetetlen bábeli zűrzavar volt ott, mármint a fellépők részéről. Zámbó Jimmy-, Cserháti Zsuzsa-, Máté Péter-imitátorok – együtt az életben nem látunk ennyi hasonmást. Szórakoztató és persze fárasztó volt. Bennem volt a stressz, hiszen zenekar és közönség nélkül populáris művészekből álló zsűri előtt kellett produkálni.
– Mennyire tartottál a zsűri értékelésétől?
– Szerintem nagyon barátságosak, lazák voltak. Pár sor után le is állítottak, amikor elkezdtem a dalt. Kedvesen nógattak, még valamit. Aztán elkezdtem a következőt. Aztán nekiálltak egymás között beszélgetni, gondolkodtak.
– Mi történik olyankor, amikor az ember éppen akkor nem tud jól produkálni, amikor kell?
– Úgy vagyok vele, hogy ha színpadra megyek vagy fellépek, akkor tudom, hogy mindig száz százalékot kell nyújtani. Olyan nincs, hogy ideges vagy fáradt vagyok.
– Hogyan történt a megkeresés, a további válogatás?
– Még aznap felhívtak telefonon és behívtak a casting következő részére. Még ott is válogattak, akkor már húszasával voltunk bent. Száz emberből került ki az az ötven, akiket most lehet látni az elődöntőkben. Ott már tényleg csak egy-egy refrént, néhány sort kellett énekelni. Nem értékeltek senkit, akkor azonnal kiderült: vagy továbbjutottál, vagy nem. Aznap este hívtak fel, hogy sikerült bekerülnöm az elődöntőbe. Nagyon nagy élmény volt, három hetes felkészülés előzte meg a produkciót. Együtt jártunk énektanárhoz, mozgás- és táncórákon vettünk részt, stylingóráink voltak. Egyszóval, megtervezték a kinézetünket: smink, hajviselet, öltözködés. Nagyon jó volt végigélni ezekkel az emberekkel ezt az időszakot, hihetetlen egyéniségek. És hihetetlen jó énekesek! Mindenkivel tartom a kapcsolatot.
– Szakmailag mit jelentett ez a három hét neked?
– Ezen a felkészülésen még az az ember is megtanulhatott színpadon szerepelni, aki eddig még a közelébe sem jutott. Megtanultuk, hogyan kell bejátszani egy egész teret. Ez nem egyszerű feladat, hiszen nemcsak a zsűrinek és a közönségnek énekelünk, hanem ott van még vagy hatvan kamera… És amíg az ember megtalálja a helyét, hogy hova lépjen, hova nézzen… Visszatérve még a fellépés előtti felkészüléshez, a zsűritagok leültek és mindenkivel megbeszélték, melyik számmal induljon. Javaslat volt ez a részükről. Ez egy kilencvenes évekbeli letűnt sláger, Maxi Priest énekes Close To You című dala.
– Nem jutottál be a döntőbe. Hogyan tovább?
– Nem törte meg a lelkesedésemet. Dolgozok és készülök egy önálló albumra, amit már régebben elterveztem. Egy kicsit szomorú voltam, mert a zsűritől kapott jó kritikák miatt számítottam a továbbjutásra, de elfogadom a döntésüket.

Tartalom megosztása: