( 1839. szeptember 19. – 1904. február 5. )
Egy kispolgári római katolikus családban született Kaposváron. Apja Kovács János csizmadia mester, anyja Szokcsovits Julianna volt. Kovács Károly már végzett ügyvédként került Zalaegerszegre az 1860-as években. Ügyvédi irodát nyitott, és gyorsan bekapcsolódott a város közéletébe. Kiváló szervezőkészségéről is ismert volt. Már 1870-ben tagja volt a város képviselő-testületének, 1874-ben pedig parancsnoka lett a Zalaegerszegi Önkéntes Tűzoltó Egyletnek. Később más helyi egyesületekben is feltűnt a neve. Politikai pártállását tekintve a Függetlenségi Párttal szimpatizált. Az 1884-es országgyűlési választásokon segítette farkaspatyi Farkas Dávid jelöltállítását, akit (a párt programjával) meg is választottak országgyűlési képviselőnek.
Svastits Benő zalai alispán a tisztújítás napját 1885. május 13-ára tűzte ki. Az időpont a képviselők igazolási eljárása és a közben esedékes megyei közgyűlés miatt esett erre a viszonylag távoli dátumra. A jelzett napon legelőször a polgármester személyéről kellett dönteni a zalai történelemben. Hamarosan kiderült, hogy az állásra egyetlen pályázó jelentkezett: Kovács Károly zalaegerszegi ügyvéd, akit a jelenlévők közfelkiáltással, lelkes éljenzéssel Zalaegerszeg első emberévé választottak. Előzetes, aktív közéleti szerepvállalása, népszerűsége megalapozta a sikert, az út – mondhatni – egyenesen vezetett idáig.
Kovács Károly nem volt vagyonos ember, a közéleti érdeklődésén túl néhány sikeresebb bűnügyi védelem tette ismertté nevét. Nagy népszerűséget először akkor szerzett magának, amikor a tűzoltóegylet főparancsnokaként aktív szerepet vállalt abban, hogy 1882-ben az Országos Tűzoltó Közgyűlés Zalaegerszegen ülésezzen.
Az 1882. augusztus 11–15-ig tartó rendezvényen szinte minden nagyobb város tűzoltóegylete képviseltette magát. Az eseményhez számos kiegészítő program is társult: díszmenet, tűzijáték, bál, kirándulások, versenyek, majd a négynapos programsorozat végén egy igazi népünnepély várta a helyieket. Mai szóhasználattal élve, Kovács Károly egy színvonalas, színes nyári fesztivált szervezett Zalaegerszegre, melynek országosan is híre ment.
Tíz évig állt a város élén, amely idő alatt óriási építkezésekbe kezdett; polgármestersége idején épült fel többek között az új városháza, a pénzügyi palota, az Arany Bárány Szálló, továbbá az Állami Főgimnázium, óvoda, laktanya, valamint a téglagyár. Kovács Károly azonban mindeközben nem számolt a város teherbíró-képességével, így hatalmas adósságokat halmozott fel, hosszú évtizedek múlva is érezhető következményekkel. Emiatt polgármesterségének utolsó éveiben elvesztette a népszerűségét, majd meggyengült látására hivatkozva 1895-ben lemondott hivataláról, s a közélettől visszavonulva haláláig ügyvédként dolgozott. Az utolsó időszak kudarcai ellenére városépítő és -fejlesztő tevékenysége az utókor számára mégis kiemelkedő városvezetővé teszi. Haláláig (1904. február 5.) ügyvédként dolgozott, ám a közügyekben már nem vett részt. Arcképét megörökítő emlékköve a róla elnevezett belvárosi téren áll.
1973. február 22-én Zalaegerszegen feleségül vette a római katolikus polgári származású Strohmayer Izabella (Zalaegerszeg, 1850. dec. 22. – Veszprém, 1931. márc. 29.) úrhölgyet, akinek a szülei Strohmayer György (1812–1854) zalaegerszegi nyomdász és Szabó Rozália (1821–1910) voltak.
Házasságukból 3 gyermek született: Kovács Izabella Mária (Zalaegerszeg, 1873. szeptember 29. – Budapest, 1943. december 13.), Kovács Károly János (Zalaegerszeg, 1874. december 27. – Zalaegerszeg, 1875. február 19.), Kovács Magdolna Leontin (Zalaegerszeg, 1879. július 18. – Zalaegerszeg, 1942. október 2.).