Mikula Szigfrid 1895-ben született Nagyszebenben.
Gyermekkorát Székelyudvarhelyen és Tarnowban töltötte, középiskoláit Nagykanizsán végezte. Érettségi után beiratkozott a grazi egyetem orvosi karára.
Tanulmányait édesapja halála után kénytelen volt abbahagyni. Apja Mikula Antal cs. és kir. ezredes, dandárparancsnok volt, aki 1915-ben hősi halált halt, emléktáblája a bécsi Hadtörténeti Múzeumban ma is látható.
1919-1921 között rendőrségi díjnok volt Nagykanizsán, majd rövid egy esztendeig tartó vármegyei gyakornokoskodás után 1922-ben Sümegre helyezték szolgabírónak, ahol 1927-ig maradt.
Eközben államtudományi doktorátust szerzett a budapesti egyetemen.
1927 áprilisától 1944 novemberéig Zalaegerszeg polgármester-helyettese volt. Ekkor, kényszernyugdíjazása miatt Budapestre költözött.
1945-ben Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye alispáni hivatalában volt helyettes osztályvezető, majd a belügyminiszter rendelete értelmében Zalaegerszeg városnál kellett jelentkeznie szolgálattételre.
A zalaegerszegi Nemzeti Bizottság 1945. május 14-én a kényszernyugdíjazását hatálytalanította és korábbi állásába visszahelyezte.
1947-ben polgármesterré választották, e minőségében 2 esztendeig állt a város élén.
1949-ben a Pénzügyminisztériumba helyezték.
Később a Budapesten VII. kerületi tanácsnál pénzügyi előadó, végül a Kisrugó- és Gépgyárban volt jogügyi előadó.
Végül 1958-ban vonult nyugdíjba.
1970-ben Budapesten halt meg.