(1870. január 19. – 1918. október 3.)
A Keresztury család az 1860-as években telepedett le a Zala mentén. Keresztury György itt vette feleségül 1863-ban Devecser Erzsébetet, Keresztury József édesanyját. Három gyermekük közül József volt a legidősebb, Ebergényben született 1870. január 19-én. A család rövidesen Olába költözött. Az elemi iskola elvégzése után Keresztury József útja a zalaegerszegi polgári fiúiskolába vezetett, az 5. évfolyamot már a szombathelyi Premontrei rendi gimnáziumban kezdte. A gimnázium legkiválóbb tanulói között tartották számon. Érettségi után 1891-ben beiratkozott Budapesten a Királyi Magyar Tudományegyetem Jogi Karára, amelyet 1895-ben sikerrel elvégzett. Hazaköltözött Zalaegerszegre, letette ügyvédi vizsgáit és 1899. január 1-jén önálló ügyvédi irodát nyitott.
Bekapcsolódott a város szellemi életébe. Azon ambiciózus fiatalok egyike lett, akik a századforduló időszakában sokat tettek azért, hogy Zalaegerszeget kirángassák a középszerűségből és fejlődési pályára állítsák. Ennek a reformnemzedéknek egyik központi alakja volt Keresztury József. Rendszeresen jelentek meg cikkei a helyi újságokban, aktívan részt vett az egyesületi életben, a politikai és gazdasági megmozdulásokban.
A századforduló évei jelentős változást hoztak életében. 1899 novemberében feleségül vette a tekintélyes vagyonnal rendelkező nemesgulácsi Eőry család leányát, Etelkát. Ez komoly társadalmi státuszemelkedést jelentett számára. A Főtér sarkán emeletes házat épített, a Jánka-hegyen szőlőbirtokot vásárolt és mintagazdaságot hozott létre.
Sorban születtek gyermekei: Magda (1900), Miklós (1903), Dezső (1904) és Mária (1906). Ahogy nőtt a család, úgy változott írásainak témája és hangneme. A könnyed, vidám írásokat felváltották a tudomány újdonságait ismertető szakirodalmi tanulmányok. Továbbra is rendszeresen tartott ismeretterjesztő előadásokat, s több sportegyesületben vállalt vezetői tisztséget. Ügyvédi irodája sikeres és népszerű volt.
A városi közgyűlésbe, mint a legnagyobb adófizetők egyike 1902. decemberben került be. A következő másfél évtizedben folyamatosan tagja volt a képviselőtestületnek. Egyre mélyebben ásta bele magát a településfejlesztés és működtetés napi problémáiba, s az egyre nehezedő körülmények között haláláig szolgálta a várost. Előfordult olyan választási ciklus, amikor egyszerre négy bizottságnak is tagja volt. Részt vett a város modernizálásában. Megszervezte az áramfejlesztő társaságot, közreműködött a telefonhálózat kialakításában. Segített a város szabályozási térképének átdolgozásában, a vasútépítési munkák szorgalmazásában; iskolai ügyekben, a községi takarékpénztár létesítésében stb.
A világháború második évében, 1915-ben dr. Korbai Károly tisztsége, mint polgármester megszűnt. A nehéz helyzetben szinte kézenfekvő volt, hogy a népszerű, jól menő ügyvédi irodát vezető, a társadalmi és közéletben jártas Keresztury Józsefet kérjék fel helyettesítő polgármesternek. „Esküje, jelleme, vagyoni helyzete és vasakarata teljesen megfelelő biztosítékot nyújtanak a város közönségének arra, hogy annak a várakozásnak, amellyel a város közönsége az ő működése elé tekint, minden tekintetben meg fog felelni” – mondta 1915. június 10-én Dr. Gróner Adolf képviselő – amikor közfelkiáltással a város első emberévé választották.
Nagy hittel és bizalommal látott munkához, pedig sokan igyekeztek lebeszélni a feladatról, mondván, hogy a képviselőtestületben hiányzik az egyetértés és a felsőbb hatóságok is rosszindulattal kezelik a város ügyeit. De elvállalta a munkát város iránti elkötelezettségből, közérdekből.
Rendkívül nehéz esztendők következtek nemcsak a háborús gondoktól sújtott város, hanem polgármestere életében is. Az adósságokkal terhelt közellátási gondokkal küszködő, hadifogolytábor építésével nehezített település irányítása emberfeletti teljesítményt követelt. Keresztury sokat dolgozó, lelkiismeretes vezető volt. Sokszor szinte egyedül vállalta a megfeszített munkát és a felelősséget.
A háborús izgalmaktól túlfűtött években városfejlesztésről nem nagyon lehetett beszélni, mégis megszavaztatta a testülettel a zalaegerszeg-zalalövői vasútvonal megépítéséhez szükséges 100.000 korona hozzájárulást. Ola külváros is megállóhoz jutott. Növelték a Zalaegerszeg-Zalaszentiván között közlekedő vonatok számát, s megvették az új temető céljait szolgáló ingatlanokat is. A monarchia legnagyobb hadifogolytábora is napi szinten adott feladatot számára.
Napi kapcsolatban állt a lakossággal. Személyesen tartott tájékoztatást a lisztellátás, a cukor, a petróleum, a tej, a korpa és más cikkek beszerzési gondjairól, a jegyrendszer alkalmazásáról. De a feladatok tovább sokasodtak: állami és háborús segélyek elosztása, zsírellátás megszervezése, vetőmag elosztás, fémtárgyak beszolgáltatása stb. A háború utolsó időszakában egyre több olyan intézkedést kellett tennie, amely sértette a lakosság egyéni érdekeit (pl. jegyrendszer bevezetés, menekültek elszállásolása, bevonultatások, rekvirálások stb.). Ez megtépázta vitathatatlan tekintélyét. 1917-ben már a vasárnapokat is a hivatalban töltötte. A válságos körülmények azonban minden energiáját felőrölték. Halálosan belefáradt e közügyek intézésébe, s ez idegösszeomláshoz vezetett.
1918. február 8-i közgyűlésen bejelentette lemondását: „Gyenge egészségi állapotom folytán képtelen vagyok a hivatalos állásommal járó súlyos kötelezettségeknek továbbra is megfelelni… végül a családi és vagyoni viszonyaimban legutóbb beállott változások folytán… tisztelettel bejelentem, hogy állásomról lemondok.” A város közvéleménye méltányolta áldozatvállalását, a képviselőtestület jegyzőkönyvben örökítette meg érdemeit.