Dr. Purebl György, a Semmelweis Egyetem Magatartástudományi Intézetének igazgatója
Végzettség és tudományos fokozatok
- Általános orvosi diplomát szerzett a Semmelweis Egyetem Orvostudományi Karán(1986-1993).
- Pszichiátria szakvizsgát tett a korai szakaszban, majd pszichoterápiás képesítést is szerzett a VIKOTE pszichoterápiás képzés keretében.
- Tudományos fokozata: PhD. A Magatartástudományi Intézet vezetőjeként az akadémiai és kutatási vonalat is erősíti.
Tudományos és klinikai profil
Dr. Purebl György szakmai tevékenysége a viselkedéstudományokra, pszichiátriára, alvászavarokra és a magatartás-orvostudomány (behavioural medicine) területeire fókuszál.
Klinikai részről munkája kiterjed olyan területekre is, mint az evészavarok, testképzavarok, szexuális zavarok, pszichogén alvászavarok és szorongásos zavarok a Semmelweis Egyetem Magatartástudományi Intézet ambuláns keretei között.
Továbbá hangsúlyt fektet az egészségügy digitalizációjára, a digitális betegdigitalizáció és e-health megoldások integrálására – az orvos-beteg viszony, a betegedukáció és a modern technológiák összefüggései foglalkoztatják.
Szervezeti tagságok, szerkesztői és oktatói szerep
- Egyetemi tanárként, a Magatartástudományi Intézet igazgatójaként az oktatásban és szervezeti irányításban is meghatározó szerepe van.
- Rendszeresen tart előadásokat, konferenciákon vesz részt, például az „Orvos-beteg kommunikáció”, „digitális egészségügy” témakörében.
- Tudományos és ismeretterjesztő munkájában aktív: foglalkozik az egészségügy és társadalomtudományi vonatkozásokkal, a bioetika és life-science kérdéseivel.
Összegzés
Dr. Purebl György az orvostudomány és viselkedéstudomány metszéspontjában tevékenykedő szakember, aki klinikai praxis, kutatás és oktatás terén egyaránt aktív. Különösen fontosnak tartja, hogy a pszichés és viselkedés-alapú tényezők integrálódjanak az egészségügyi ellátásba, valamint, hogy a modern technológiák (e-health, digitális betegdigitalizáció) révén hatékonyabb, személyre szabottabb gyógyítás valósuljon meg. A betegek, az oktatók és az egészségügyi rendszer számára egyaránt értékteremtő – hiszen nem csupán a tüneteket kezeli, hanem a viselkedés- és életmód-dimenziókat is figyelembe veszi, és a jövő egészségügyének fejlesztésén dolgozik.
