Ebben az állatregényben a főszereplő, Vuk növekedését, fejlődését és felnőtté válását kísérhetjük figyelemmel. A történet szereplői még: Kag, Íny, Karak, Simabőrű, Vahur… A műben jól megfigyelhetjük a természetábrázolás eszközét is. A regényben az erdő életközösségét mutatja be az író. A cselekmény szép és pontos leírásokat tartalmaz, amelyek ábrázolják a természetet, a környezetet, a tájat, az állatokat és a növényvilágot. Az író a tájleírásoknál arra törekedett, hogy a helyszínt minél inkább elképzelhetővé tegye. A könyv maga is egy ilyen bevezetéssel kezdődik: „Lefelé hajlott a nap. Búcsúzóul betekintett még az erdőbe, hol hosszúra nyúlt az árnyék, és a szelíd szemű gerlék halkan kurrogtak. Vörös fényben a fák dereka; hazafelé zömmögtek a méhek, és csengő madárdal fuvolázott ezer hangon. …” Ebből az idézetből is látszik, hogy a természet hangjait is szemlélteti hangutánzó szavakkal. Az olvasó a temérdek állat és növény hangját szinte hallja olvasás közben. A állatleírások főként az állatok külső jellemzőit írják le, de az író emberi érzésekkel és emberi tulajdonságokkal is felruházza a szereplőket.

Az élőlények növekedése és az élőhelyek változása szintén jól megfigyelhető. Láthatjuk, hogy a kis, tudatlan rókakölyökből, igazi felnőtt okos és bölcs róka válik. Eközben persze az évszakok is változnak. Egy – egy állatot vagy növényt, esetleg napszakot – ha nem is túl hosszan – az író mindig jellemez. Erre nagyon szép példa egy esti alkony leírása: „A árnyékok összefolytak, és a susogó sástengerre szürke sóhaját rálehelte az alkony.”

Az erdő, mint élőhely nagyon változatos és titokzatos. Rengeteg élőlény él benne, de ezek közül csak nagyon kevés igazán megfigyelhető. Ezek az igazán élethű könyvek az író megfigyelésein alapulnak. Fekete István rengeteg növényt, de legfőképpen állatot ismertet a műveiben. A biológiai sokféleség felfedezhető bármelyik művében, de mind – mind más élőhelyet mutat be.

Beczők Dóra (7.b)
Mindszenty József Általános Iskola, Gimnázium és Kollégium