Mint mondta, a gyári édességek tölteléke túl keményre készül, így lehet garantálni a több hónapos szavatossági időt. A fogyasztás élvezetét azonban ez a tény jelentősen rontja. A kézi készítésű bonbonok eltarthatósága csak néhány hét, de a szájban szétomló töltelék és a finom szemcsés bevonó kellemes szájízt hagynak a fogyasztóban. Mindezt először saját kóstolás során tapasztalhatja meg a készítő. Ehhez ajánlott betartani a jó cukrász alap tulajdonságai egyikét a dohányzástól tartózkodást, mely az íz és szagérzékelés fő ellensége.

– De igazi szakmai névre csak az tarthat számot – tette hozzá a mester – aki valamilyen szegmenst választ és abban próbál a legjobb lenni, mert polihisztorság ebben a sokágú munkában nincs. Aki ráharapott a csokoládéra, annak nagyon sok öröme lesz benne. Az egyik legkedvesebb anyag, a vele való bánásmód viszonylag könnyen elsajátítható, ennek ellenére kevesen értenek hozzá, a késztermék pedig nagyon látványos.

Hogy valakinek ez való – e azt csak kipróbálás után lehet megtudni. Mert mindenki jó valamiben, és hogy mi ez a terület, ennek felfedezése a pedagógusok feladata és ennek kiderítését hivatott segíteni a bemutató is – mondta végül Talmácsi Károly abban bízva, hogy legalább néhány tanuló érdeklődését sikerült felkeltenie az alaplépések bemutatásával a bonbonkészítés iránt.

(Zala-Lap, B. K.)