Mint már említettem, a falvak legnagyobb ünnepének a búcsú számított. Ez a nap szinte minden faluban más-más időpontra esett, aszerint, hogy a benne lévő templom oltárképe vagy szobra melyik szentet vagy történést ábrázolta. Ezek névnapjával vagy a történések ünnepével esett egybe a búcsú napja. A régi időkben ez a nap akkor is ünnepnek számított, ha nem vasárnapra esett. A mi falunkban, Zalaboldogfán ez a nap szeptember nyolcadika, Kisasszony napja. Erre a napra hónapokkal előbb elkezdték a készülődést. A gazda félretette a bucska (kis hordó) bort a legjobb fajtából, amelyhez búcsúig nem szabadott nyúlni. A pajtában félretett egy nagy köcölle (vászonból készült, vállra vethető, szálas takarmánytartó) szénát, amelyet a vendéglovak etetésére szánt. A háziasszony libát hizlalt, és kijelölte a legkövérebb tyúkját a búcsúi leveshez. A lányok, legények kiválasztották a falu legnagyobb pajtáját, és előkészítették tánchelyiségnek. Kiseperték, ledöngölték, asztalokat, padokat ácsoltak bele. Jó előre egyezséget kötöttek valamelyik cigányprímással, akinek a zenekara majd a talpalávalót húzza. A gyerekek hónapokkal előbb azért imádkoztak, hogy a búcsú napján jó idő legyen, hogy az árusok ki tudják pakolni sátraikba a játékokat, meg azért is, hogy a ringlispílt hajtani lehessen. Jó előre kedves szóval, személyesen meghívták a vendégeket, a távolra került testvért, sógort, komát.

Jöttükre kimeszelték a házat kívül-belül, gondosan meghúzva a külső házfal alján a fekete vagy kék csíkot. Megkezdődött a sütés, főzés, süteménykészítés, amire az évben csak egy-két alkalommal került sor, húsvét vagy karácsony táján. A napot szentmisével indították, majd következett az ebéd. Eközben a gyerekek kevés pénzt kaptak, amivel boldogan szaladtak a sátrakhoz vásárolni. A fiatalok táncmulatságba készültek. A férfiak borozgatás mellett beszélgettek, az asszonyok megnézték a konyhakertet és az állatállományt.

A mai búcsú mindezt a szép hagyományát elveszítette. A falusi emberek ma már nem tulajdonítanak jelentőséget a búcsúnak, nem készülnek étellel, itallal jó előre, mivel a boltban bármit megvehetnek. A vendégvárás elavult, mert autóval bármely nap meglátogathatják egymást, vagy a „kinek van ideje, türelme arra, hogy rokont látogasson” – jelszóval elutasítják az egymáshoz való közeledést. A gyermekeknek már nem jelent akkora örömet a sátras kirakodás, mert ilyennel gyakran találkoznak. A fiatalok nem mennek bálba, ez már nem divat. Helyét a disco váltotta fel.

 Amikor megszülettem és felcserepedtem, én is belekerültem ebbe a folyamatba. Szomorúan tapasztaltam, hogy míg pár éve 3 sátor állt a falu központjában, most már csak egy. A búcsú helyét a falunap váltotta fel, amely közel sem annyira meghitt ünnep, és a vallásos alap is eltűnt. Úgy gondolom, hogy több figyelmet kellene szentelnünk ezeknek a régi szokásoknak, melyek milliónyi értéket rejtenek magukban. Úgy látom, hogy napjainkban újra egyre nagyobb figyelmet kap a hagyományok megőrzése. Bízom benne, hogy a búcsúk megbecsülése is egyre nagyobb teret kap. Remélhetőleg az én gyermekeim is megtapasztalhatják majd a régi búcsúk hangulatát, és nem csak elbeszélésből ismerik meg azt.

Egyed Zsófia (10.b)
Mindszenty József Általános Iskola, Gimnázium és Kollégium