A szakkörös tanár úr megkért, hogy készítsek egy képet az alkonyatról egy pályázatra. Megpróbálok mindent megtenni, ami tőlem telik. A későbbi időkben szeretnék egy kicsit komolyabban foglalkozni a fotózással. Szerintem ez külön művészet. Gyakran nézem híres fotósok képeit, és látom, mennyire értenek ahhoz, amit csinálnak. Gondolom, nagyon szeretik ezt a munkát. Minden képnek kell, hogy legyen lelke! Ha fotóztok, nem elég csak egy kattintás. Ez nem is olyan egyszerű!

Rajtam kívül még sok osztálytársamat érdekli a fotózás. Mind próbáljuk ezt komolyan venni, hisz ez egy nagy lehetőség, hogy van ilyen oktatás az iskolánkban. Persze vicc nélkül nincs élet, nagyon jót mulatunk a szakkörön. Első óránkon egy ‘fénydobozba’ bújhattunk. A nap sütött, úgyhogy minden tökéletes volt. Egyedül vagy párban is kipróbálhattuk a mutatványt! A lényeg az volt, hogy az iskolát kellett meglátnunk fejjel lefelé, ami sikerült is. Nagyon érdekes volt! Mindenki csak ámult-bámult! Persze ezután Tamás bácsi elmagyarázta a trükk lényegét. Remélem, még sok ilyen foglalkozáson vehetek részt.

Most pedig, zárásképp a kedvenc fotós idézetem:
„Ne kérdezd tőlem, mit – miért fotózok – s fotóztam. De azt sem, honnan jöttem, s merre tartok. Csak nézd meg jól a képeim! – a választ megkapod.”

Szabó  Dorina  5.b
Landorhegyi Sportiskolai Általános Iskola