A város nagyon romos és igénytelen volt, mert az emberek azt tapasztalták, hogy milyen kevés errefelé a hal, így nem volt pénzük felújítani és szebbé tenni.

Mint minden áldott nap, a három jó barát – Gergő, Marci és Sanyi – kimentek a tengerre halászni. A csónakjuk nagyon kicsi volt, mert nem volt pénzük nagyobbra. 3-4 óra után még mindig nem volt semmi kapásuk. Belenyúltak a vízbe, és érezték, milyen hideg, pedig errefelé kellőképp meleg szokott lenni. Egyszer csak nagyon elkezdett fújni a szél, és az idő nagyon lehűlt. Marci rögtön felkiáltott:

– Jön a hurrikán! De már nem volt idejük cselekedni, látták maguk előtt az óriási hullámokat. A csónak felborult, és őket elnyelték a tenger habjai.

Később egy szigeten ébredtek fel. Ha a Nap állásából jól következtettek, már délután három óra lehetett. Nem értették, hogyan kerültek ide. Semmire sem emlékeztek az egész viharból, csak azt tudták, hogy minél előbb el kell menniük innen. Körüljárták a szigetet, és felfedezték, hogy nem is olyan nagy, mint amilyennek először gondolták. Megbeszélték egymás között, hogy mit tegyenek. Marci dolga volt táborhelyet keresni, Sanyinak kellett tűzifát hoznia, Gergő pedig óriási fabetűkkel kirakta a part szélére: „SEGÍTSÉG”.

Pár nap múlva rájöttek, hiába várják, hogy valaki segítsen rajtuk. Így arra a megállapodásra jutottak, hogy benéznek a sziget közepére is. Ott nagy meglepetésükre egy csodabarlangot találtak. Bementek. Benn csupa jó dolgot találtak! Volt három szép kenu evezővel, friss hús, palackozott ásványvíz, minden, amire csak szükségük lehetett. Beletelt pár óra, amire a „kincseket” a partra szállították, de nem haboztak sokat, már bepattantak a kenuikba, és úton is voltak. Csak egy baj volt: nem tudták, merre is kellene menniük. De ők nem adták fel, nekivágtak az ismeretlen vizeknek.

Több kínkeserves óra után a távolban megláttak egy hatalmas hajót, szerencsére az észre is vette őket, és már a fedélzeten is voltak. A kapitány nagyon kedves volt velük, megmondta, hogy éppen Makvenbe indult több száz tonna hallal a raktárban. A három jó barát ennek nagyon örült.

Mire megérkeztek a városba, már mindenki várta őket, a kalandot úgy mesélték el unokáiknak, mint egy sikeres történetet, hiszen ők hazajutottak, és még sok hala is lett a városnak. A három jó barát még ma is élne, ha meg nem haltak volna.

Lóránt Ákos (8.b)
Mindszenty József Általános Iskola, Gimnázium és Kollégium