A Hortobágyon
Tavaly nyáron egy szép augusztusi napon, kora reggel indultunk útnak. Mindenki az alkalomnak megfelelő öltözékben, én az új túracipőmben mentem. Csodás táj fogadott bennünket Magyarország legnagyobb füves pusztáján. Jólesett a séta, kényelmes gyaloglás a friss levegőn. Nem mindennapi látványban részesülhettünk – ritkás fűvel borított pusztaság mindenfelé, a gyepesebb részeken fehér gulyák legeltek, ménesek, juhnyájak, gémeskutak és azon a forró nyári napon délibáb is játszadozott. A távolban legelésző teheneket tízszeres nagyságban toronymagasra emelte a levegőbe. Rövid pihenő után a Kilenclyukú hidat tekintettük meg. Nagymamám legszívesebben itt, a folyócskánál időzött volna a legtöbbet.
Maradt idő arra is, hogy körülnézzünk a vásárban. Sokféle dolgot árultak ott: bőrtarisznyákat, szarvasmarha tülkéből készített kürtöket, pásztorfurulyákat, fakardokat, fából és fűzfavesszőből készült különböző tárgyakat. A nagybátyám vett is néhány érdekesen faragott, fából készült evőeszközöket.
A szüleimnek a Hortobágyi Nemzeti Parkban található állatok, mint például a szamarak, a lovak, a bivalyok imponáltak igazán. Nekem ott minden és az összes állat tetszett, de a kedvencem a fodros hátú lúd volt.
Este jóleső fáradtsággal, feltöltődve érkeztünk haza. Hasznos időtöltés és igazi kikapcsolódás a túra. Ez a kirándulás nagyon vidámra és izgalmasra sikerült mindenki számára, mert együtt volt a család. Ezt az élményt sokáig emlegetni fogjuk.
Barka Ákos 5.a
Belvárosi Magyar-Angol Két Tanítási Nyelvű Általános Iskola,
Petőfi Sándor Székhelyiskola
Tartalom megosztása: